Bill Clinton jövő heti pekingi látogatása során az egyik központi kérdés minden bizonnyal Tajvan lesz. Washington – Kína követeléseinek megfelelően – a "három nem" politikáját hangsúlyozza, azaz nem támogatja a "két Kína" politikát, nem ismeri el a szigetország függetlenségét, és nem járul hozzá Tajvan ENSZ-felvételéhez. Ennek ellenére Clinton valószínűleg nem lesz hajlandó beleegyezni abba, hogy leállítsa korszer? fegyverek szállítását Tajvan számára. Miután Kína 1997 nyarán visszanyerte Hongkongot, másfél év múlva, 1999 decemberében visszakapja Portugáliától Macaót is. Peking számára ezzel Tajvan marad a legfontosabb cél a területi követelések listáján. A múlt hónapban Csiang Cö-min kínai miniszterelnök az anyaországgal való újraegyesítés felgyorsítását sürgette. Bár Tajpej elutasítja a csatlakozási tárgyalásokat a Kínai Kommunista Párttal, a kapcsolatok normalizálása érdekében 1991-ben elismerte a pekingi kommunista kormányt. Az újraegyesítés érdekében Kína elméletileg négy lehetséges eszközhöz nyúlhat: választhatja a meggyőzés, a megfélemlítés, egy tajvani blokád avagy egy közvetlen katonai akció lehetőségét. Ami az első változatot illeti, Tajpej már kijelentette: elutasítja a Hongkong-típusú megoldást. Kína folytathatná jelenlegi politikáját is, azaz a tajvaniak megfélemlítésére irányuló rendszeres katonai gyakorlatok megtartását, ebben az esetben számolnia kell azonban a várható amerikai válaszlépésekkel. A tengeri blokád szintén nemzetközi kritikának tenné ki a kínai vezetést. Az Egyesült Államok Tajvan-politikája az elmúlt ötven évben többször is módosult. A koreai háború idején az amerikai hadiflotta védelmébe vette Tajvant, és 1954-ben az USA – a kínai tiltakozás figyelmen kívül hagyásával – védelmi szerződést írt alá Tajvannal. A kínai-amerikai kapcsolatok javulásával párhuzamosan 1979-ben Carter elnök visszavonta Tajvan diplomáciai elismerését. Amikor azonban a kínai haditengerészet 1996-ban – közvetlenül a szigetországban tartott parlamenti választások előtt – hadgyakorlatokat hajtott végre, az USA két repülőgép-anyahajót irányított a térségbe Tajvan támogatására. Az 1996-os incidens nyilvánvalóvá tette, hogy Peking kész katonai választ adni Tajpej függetlenségi törekvéseire. Szakértők szerint az Egyesült Államok hadserege tízszer erősebb, mint a kínai, ezért egy esetleges katonai összecsapás esetén abszolút tengeri és légi fölénnyel rendelkezne. Kérdés azonban, hogy az USA Tajvan segítségére sietne-e egy kínai támadás esetén? Washington jelezte, hogy nem segít Tajvannak a diplomáciai függetlenségi törekvései során, de amennyiben Kína Tajvan provokációja nélkül támad, akkor az amerikai hadsereg minden bizonnyal beavatkozna a konfliktusba.