Medgyessy Péterrel a rendszerváltást bevezető nyolcvanas évek végén egy olyan tanácskozáson találkoztam, ahol az alkoholizmus elleni védekezés civil szervezetének, a Józan Élet Egészség- és Családvédő Országos Szövetségnek a megalakítását latolgattuk. A magyar népesség fogyatkozásában döntő szerepet játszó, idő előtti halálozás e legfőbb tényezőjének a megfékezésével, néhány közhely ismételgetésén túl, akkoriban sem foglalkozott túl sok politikus. Jól emlékszem, Medgyessy annyira kerülte a feltűnést, hogy a tanácskozás vezetőjeként észre sem vettem érkezését. Csak akkor ismertük föl, amikor a sorok közül szólásra emelkedett. A szinte önmagának feltett kérdéseire kiutat kereső véleményének igencsak szerényen, de a hallgatóságot mégis valamilyen együttgondolkodásra késztetve adott hangot. Meglepődésünket az is fokozta, hogy eladdig nem tapasztaltuk – ahogyan mindmáig se –, hogy a vezető gazdaságpolitikai-pénzügyi szakembereket az jellemezné, hogy felismerik az államháztartás rövid és hosszú távú negatív szaldóját az alkoholizmus terjedésében.