hetilap

Bölcs Salamon felhívása alapján az embernek kötelessége szót emelni amellett, „aki néma, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre”.  Akár az anyaméhen belüli kis életek mellett is. A napokban heves vita alakult ki az előző kormány által még 2022-ben elfogadott úgynevezett szívhangrendelettel kapcsolatosan, mely az abortuszra készülő anyáknak kötelezővé tette, hogy az abortusz előtt az anya meghallgassa gyermeke szívhangját, hogy tudatában legyen annak, nemcsak egy „sejtcsomóval”, hanem egy dobogó szívű emberi lénnyel végez a döntésével. A szabályozás valójában nem kényszer, hanem egy esély. Lehetőséget ad arra, hogy a magzat az életfunkciói bemutatásán keresztül mintegy élhessen az utolsó szó jogával az anya felé a döntés előtt.

A rendelet már elfogadása után röviddel is komoly vihart kavart, melyben a legnagyobb fókusz az abortuszra készülő anyák lelki szenvedéseire irányult, az új kormány azonban már beiktatása után röviddel jelezte, felülvizsgálná a törvényt, ami Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter szerint az „(orvos)szakma megerőszakolása”, „szívtelen” és „hazugságra épült”. A miniszter szerint az élet kezdetével és végével kapcsolatos súlyos etikai kérdéseket, mint az abortusz vagy az eutanázia, széles körű társadalmi, szakmai és egyházi egyeztetésre kell bocsátani. Az életvédő nézőpont szerint azonban az objektív erkölcsi igazságok nem társadalmi alku vagy demokratikus szavazás kérdései.

Hegedűs Facebook-bejegyzésében bírálta a magzati szívhang hallhatóvá tételének módszerét is, mondván, az kockázattal járhat a magzatra nézve. Csakhogy a szívhangrendelet éppen azon magzatok szívdobbanását írja elő hallhatóvá tenni, akikről már megszületett az abortuszdöntés halálos ítélete. Az ő esetükben „egészségkárosodás veszélyére” hivatkozni példátlan cinizmus.

Tovább színesíti a történetet, hogy a miniszter rendre kiemeli: neki orvosként és keresztény emberként az emberi élet védelme a fogantatástól a halálig alapvető parancs. Emellett azt az objektív erkölcsi mércét állítja fel saját magának a jövőre nézve, hogy azt kell gondolnia, azt kell mondania, és azt kell tennie ezzel a kérdéssel kapcsolatban (is!), mint Jézus.

Kérdés, hogy az élet védelméhez egy kormánynak orvosi, morális vagy politikai alapon kell-e hozzáállnia. Nos, ha az orvosi alapot nézzük, semmilyen olyan természettudományos eredmény nem került napvilágra mind a mai napig, amely megcáfolná azt az állítást, hogy az emberi élet a fogantatás pillanatában kezdődik. Ha pedig élet, a hippokratészi eskü értelmében védendő, legalábbis ez volt a mondás egészen a XX. századig.

Lehet-e emberi élet és emberi élet között értékbeli különbséget tenni? Értékesebb-e az az élet, amely önfenntartó, mint amely támogatásra szorul? Fontosabb-e egy anyát a lelki szenvedéstől megóvni, mint egy megfogant életet a biztos haláltól? Politikai alapon pedig: amennyiben az élet kioltása gyilkosságnak minősül, nem kötelessége-e az államnak megvédeni legvédtelenebb polgárait attól, hogy áldozattá váljanak?

Ha egy dologban megegyezik a két vitás fél, az a következő: ahogy a megfogant életet megilleti a védelem, az anyákat is sokkal nagyobb támogatói háló kellene, hogy körülvegye, hogy az állam, az egyházak ezzel is segítsék a családalapítást, amellett, hogy a szélesebb körű felvilágosításra, a nem kívánt terhességek létrejöttének megelőzésével kapcsolatos tájékoztatásra is sor kerüljön. Ugyanakkor az orvosokat is felelősség terheli, hogy megfelelő felvilágosítást adjanak a sokszor kétségbeesett, krízishelyzetbe került anyáknak arról, mivel is kell számolniuk, amikor abortuszra adják a fejüket. A szívhang meghallgatása okozta lelki szenvedés (mely sok esetben a lelkiismeret hangja), jóval eltörpülhet egy egész életen át tartó kínzó gyász mellett, amit egy ártatlan, védtelen élet kioltása jelent az anya számára.

De mit mond a Biblia? A Szentírás szerint az élet nem a közvéleményhez igazodik: Isten már a fogantatás pillanatától személyként ismeri és formálja a gyermekeket saját képére és hasonlatosságára az anyaméhben, akik így nem az anya testének részei, hanem különálló, Istentől származó életek. A Biblia konkrét igékkel támasztja alá, hogy a magzat már a méhen belül is teljes értékű személyiség: „Te alkottad veséimet, te fontál egybe anyámnak méhében” – írja a zsoltáros. „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek” – jelenti ki Jeremiás prófétának Isten. Az Újszövetségben pedig a magzati tudatosságot jelzi az is, hogy amikor Erzsébet találkozott Máriával, a méhében levő Keresztelő János felujjongott a magzat Jézussal való találkozáskor.

Máthé Zsuzsa: valami olyan ellenerőnek voltam a szemtanúja, amit nem is értek

Megdöbbentett, milyen indulatos volt a kérdésben a miniszter úr a Parlamentben, és milyen érzelmileg felfűtött tapssal fogadta a kormánypárt. Őszintén azzal a reménnyel mentem oda, hogy lehetséges konszenzus ebben a kérdésben, de azt éreztem, hogy valami olyan ellenerőnek vagy ellenállásnak voltam a szemtanúja, amit nem is értek. Beszédes, hogy amint ez a kormány megalakult, a nőjogi szervezetek, lobbierők, és a már gyakorlatilag megszűnt Momentum párt is üdvözölte, hogy Hegedűs sürgősen, a szívhangszabályozás kapcsán már az első száz napban szeretne változás hozni.

Én négyszer voltam várandós, Istennek hála, és mind a négyszer egyébként meghallgattam a babák szívhangját. Az első gyermekünk úgy fogant, hogy nem voltunk még házasok a férjemmel, tehát át tudom érezni azt is, hogy milyen, amikor egy anyuka megijed, hogy meglátja azt a két csíkot. Minden alkalommal, hogyha szembesül egy nő azzal, hogy babát vár, az öröm mellett ott van az ismeretlentől való félelem. Sok minden kavaroghat valakinek a lelkében. De, amikor tényleg meghallja, hogy ott egy pici élet, szaporán ver vagy üzen magáról, és ott növekszik, hát azért ez egy fantasztikus nagy dolog. Az ember egy picit maga is átéli a teremtés csodáját.