Sokan úgy vélik, hogy lemondásának hátterében a thüringiai választás állhat, melyre múlt héten került sor, és az AfD (Alternatíva Németországért) és CDU (Kereszténydemokrata Unió) által támogatott FDP-politikus (Német Szabaddemokrata Párt), Thomas Kemmerich nyerte meg. A felháborodást az okozta, hogy a szélsőjobboldalinak titulált AfD-sek egy váratlan húzással a CDU által is támogatott liberális jelölt mögé álltak. Az viszont a német pártok számára elfogadhatatlan volt, hogy AfD-s támogatással állítsanak tartományi miniszterelnököt.
Ez a győzelem mind liberális-baloldali körökben, mind pedig a CDU berlini berkeiben óriási felháborodást okozott: a parlamenti vereséget Kemmerich ellenfelei Hindenburg és Hitler 1933-as paktumához hasonlították, valamint Buchenwald tragédiájával hozták párhuzamba. Az SPD pedig koalíciós partnerét a 75 éve érvényben lévő megállapodás felrúgásával vádolta, miszerint a politikai középhez tartozó pártok Németországban nem működnek együtt „náci színezetű” politikai erőkkel.
A baloldali felszólalásokat követően a két párt támogatói hamarosan több német nagyvárosban tüntetésekbe kezdtek, megrongálták az FDP pártirodáját, valamint képviselőket, többek között a frissen megválasztott Thomas Kemmerich családját is inzultálták. Még AngelaMerkel is üzent üzleti útjáról: az FDP-t a közös koalícióból való kilépéssel zsarolta, Kemmerichet pedig lemondásra szólította fel, a kormány kelet-németországi felelősét, Christian Hirtét (CDU) pedig Kemmerich felé intézett gratulációja miatt lemondásra kényszerítette. Kemmerich a politikai és médianyomás hatására végül „szabad akaratából” lemondott, Thüringiában pedig új választásokat írtak ki.
2020.02.14. (XXIV/07)
