Vegyük tehát górcső alá azt a nagy európai pestisjárványt, amelyet fekete halál néven ismerünk és 1347–1353 között becslések szerint 75 millió embert pusztított el kontinensünkön (ami a korabeli Európa lakosságának közel fele volt). Ne felejtsük el, hogy az egész Földön akkor mintegy 500 millió ember élt. Ismert, hogy a pestis már korábban is több esetben végzett hatalmas pusztítást, de mégis ez a tombolása sokkal erőteljesebben fennmaradt az európai gondolkodásban, mint a korábbi vagy a későbbi megjelenései. Mi lehet ennek az oka? Nem csupán az, hogy erről a járványról számos forrás áll a rendelkezésünkre, hanem sokkal inkább az utóhatása. Elmondhatjuk, hogy mind politikai, mind gazdasági, mind társadalmi és kulturális szinten egy új világ született meg a 14. század második felében.
Közismert, hogy 1346-ban a mongolok, Kicskan kán vezetésével ostrom alá vették Kaffa városát, ami az itáliai, elsősorban a genovai kereskedők egyik legfontosabb telepe volt a Kelettel folytatott kereskedelemben. A mongolok táborában kitört a pestis, amely jelentősen csökkentette a seregeik harcértékét. Mielőtt feladták volna az ostromot, hajítógépekkel a várfalak közé lőtték a járványban elpusztultak holttestét; gyakorlatilag biológiai fegyverként használták azokat.
Az ostromlók elvonulását követően a kereskedelem újraindult és ezzel a pestis kórokozói is elterjedtek a Mediterráneum térségében. Konstantinápoly volt az első állomás, ahol a negyedmilliós lakosságot soha nem látott mértékben pusztította. Az észak-afrikai muszlim világ lett a következő áldozat.
2020.04.17. (XXIV/16)
