Az olaj ára 1973. október 16-án hirtelen döbbenetesen – 70 százalékkal – megugrott, miután a Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezetéhez (OPEC) tartozó arab kitermelő országok úgy döntöttek: az olajkereskedelmen keresztül próbálják eltántorítani a Nyugatot attól, hogy a jóm kippuri háborúban Izrael mellett foglaljanak állást. Egy nappal később pedig két hónapos olajembargóval is sújtották Izrael szövetségeseit. Ennek ellenére pár nappal később Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke nagyjából 2,2 milliárd dollár értékű, 22 325 tonna hadianyagot küldött Izraelbe a Nickel Grass hadművelet keretében. A háborút végeredményben Izrael nyerte amerikai segítséggel, így az arab országok politikai céljainak eléréséhez hatástalannak bizonyult az olaj árának drasztikus, addigra már 130 százalékos emelése. A világon viszont számos iparág – például a bányászat, acélgyártás – hanyatlásnak indult, világszinten energiaválság és recesszió következett, a fejlődés időszakát ismét az infláció és a növekvő munkanélküliség követte.
A Mexikóiöbölben, mély vízből olajat kinyerni kockázatos, ám utólag nagyon kifizetődő stratégiának bizonyult.
A válságnak érdekes módon azonban technológiai és tudományos szempontból sokat köszönhet a világtörténelem, az országok ugyanis kénytelenek voltak az olaj szerepét, illetve az olajjal rendelkező országok befolyását csökkenteni a jövőre nézve. Ennek érdekében világszinten nagymértékben nőtt a K+F-re (kutatás és fejlesztés – a szerk.) szánt keretösszeg annak érdekében, hogy az olajra megfelelő alternatívát találjanak, így számos megújuló energiaforrás kapott nagyobb platformot a hetvenes években.
2020.04.10. (XXIV/15)
