Kevesebb beteg a rendelőkben és a kórházakban, csökkenő gyógyszerfogyasztás. Mindenképpen nagy eredmény a korábbi, abszurdba hajló gyakorlathoz képest, és az avatatlanok akár azt is gondolhatnák, hogy hazánk lakosságának egészségi állapota egyenesen a Gyurcsány-kormány intézkedései nyomán kezdett el látványosan javulni. Szakmai és politikai ellenpólusaik azonban már kongatják a vészharangot.

Magyarország nagyhatalomnak számít az unióban: kutyatenyésztésben mi visszük el a pálmát. A kedvtelésből tartott kutyák szaporításában annyira élen járunk, hogy még a svéd, angol, olasz piac is magyar kiskutyáktól hemzseg. A hajdani hobbikutyázásból mára egyre növekedő, új „háztáji ágazat” jött létre, ami komoly, adózatlan jövedelmet biztosít a „fekete” szaporítóknak.

Az angolszász világban már október végén elkezdődik az ünnepi időszak, a halloween, a hálaadás és a karácsony körül kialakult kereskedelmi őrület miatt azonban mind súlyosabb adósságba verik magukat az emberek. Ilyenkor kicsiktől nagyokig mindenkit elkap a vásárlási mánia, aminek mértéke a hitelkártyák miatt válik teljesen ellenőrizhetetlenné.

Jövőre is jobbára a bevételek növelésével törekszik a költségvetés egyensúlyba hozására a kormány. Igaz, az adóemelések helyett a befizetői bázis szélesítésével érnék el a kívánt célt. Ennek érdekében mintegy 1600 fővel növelnék az adóhivatal és a pénzügyőrség létszámát.

„Jézuska hozza, nyuszika fizeti” – szól a népi szállóige az ünnepi eladósodásról, amikor az emberek különösen hajlamosak adósságokba verni magukat azért, hogy kompenzáljanak gyermekeik vagy hozzátartozóik felé. Legalább karácsonykor. Aztán jönnek a szűkös hétköznapok, hitelre újabb hitel, és jó, ha a különféle törlesztések miatt nem indul meg a végzetes lavina a családi költségvetésben. A fogyasztói társadalom mentalitása különösen veszélyes Kelet-Európában, ahol az előző rendszernek köszönhetően az állampolgárok jobbára pénzügyi analfabéták maradtak.

Brit milliárdok feleslegesen

Az év vége mindig jó apropó a számvetésre, újabb célok kitűzésére. Mivel manapság – mint tudjuk – semmi sincs ingyen, a tervek mellé azonnal forintok is kerülnek, persze csak gondolatban. Sítúra, kocsicsere vagy lakásfelújítás, nyaralás, majd őszi iskolakezdés, az újabb karácsony… és elkezdenek röpködni a százezrek, sőt a milliók, mire eljutunk a következő év szilveszteréig. A kalkuláció végére pedig odakerül egy hatalmas kérdőjel: Hosszú távú megtakarítás – hogyan?

Húsz év hosszú idő, ennyi idő alatt sok államnak sikerült felzárkózni a fejlett országok sorába. Nálunk azonban felemás reformokról, elvesztegetett lehetőségekről, évekről beszélhetünk – fogalmazódott meg a rendszerváltás mérlegének elemzésekor. Reformközgazdászok 1987-ben fogalmazták meg először azokat az alapvető változásokat, amelyeknek meg kell történni ahhoz, hogy véget érjen a szocialista rendszer, és helyette magántulajdonon alapuló piacgazdaság születhessen. Az akkori résztvevők most, 20 évvel később értékelik a történteket.

Lengyel László egy formálódó új párt lehetséges zászlóvivőjeként egy vidéki polgármestert említ, név szerint Ben-csik Jánost, aki Tatabánya polgármestere. Az interjúban elhangzik, hogy Bencsik kilépett az SZDSZ-ből és „minden további nélkül sikeres lehet középen”. Az nem hangzott el – talán azért, mert Lengyel úr még nem tudja –, hogy a polgármester-képviselő az SZDSZ után most a FIDESZ padsorait koptatja. Tehát ha sikeres szeretne lenni középen, akkor újra sasszéznia kellene – a jelek szerint jó nagyot – ezúttal jobbról középre. Lengyel úrnak abban viszont teljesen igaza van, hogy a tatabányai polgármester befutásával nem lenne „szikrázó, érdekes egyéniségű, megváltó jellegű, karizmatikus alkatú, tévésztár” miniszterelnöke hazánknak. De a Lengyel úr által „akart” – „működő rendszert” működtető – „szakpolitikus” beérésére kiszemelt jelöltje esetén szerintem néhány évig várnunk kell. Gondolataim alátámasztására álljon itt néhány idézet Bencsik úr említett előadásából, amit egy Árpád atyánkra emlékező rendezvényen mondott el:„Abban a városban élünk, amely fölé kiterjeszti védőszárnyait a turulmadár. Az a turulmadár, amely éltető erővel segítette hosszú-hosszú évezredeken keresztül a mi eleinket (...) Hiszem azt, hogy nagyon sokan hiszik azt Tatabányán, hogy a város életereje tért vissza abban, hogy a megújító, a fentről erőt közvetítő szent madarunk ismételten fölszállott a Kőhegy tetejére…” Az interjúban olvasom továbbá, hogy „ha a tőke és a sajtó Bencsik mögé áll, sikerülhet neki”. Bencsik János a jelek szerint nem szereti eléggé a tőkét. Emígy szólt róla ugyanott, ugyanakkor: „És ma, ha valamivel meg kell küzdeni, akkor éppen azzal kell megküzdeni, hogy a pénzvilág arra törekszik, hogy elvegye tőlünk azokat a találkozási lehetőségeket, ahol egymással érzelmi kötelékbe tudunk összekapcsolódni”.

Az ön értekezéséből az derül ki, mintha Badinyi Jós Ferenc vénségére megőrült volna. Ez lehet, hogy így van, talán a hosszú élet „következménye” ez, de a világon egyre másra feltűnő tudományos vélemények bebizonyítják, hogy a magyarság finn-ugor származási elméletével nagy bajok vannak; valóban minden jel arra mutat, hogy legrégibb őseink leginkább a termékeny félhold vidékén éltek majd 10 ezer évvel ezelőtt; hogy a magyarság honfoglalás előtti életét, majd kirajzását nem lehet semmiképpen barbár ázsiai hordának nevezni; hogy… és még sorolhatnám! Miért van az, hogy akár az ELTE, akár más egyetemek nyelvi- vagy összehasonlító nyelvi-, történelmi tanszékein tanuló diákok közül egynek sem jutott eszébe az utóbbi évtizedekben, hogy e tételek bizonyítására tegye az életét? Véleményem szerint a kiegyezés utáni történelemírás teljes félrevezetéséről van szó. Legutóbb feltettem a kérdést egy illusztris nyelvészprofesszornak, aki azt válaszolta, hogy „ha nem lennének a világ egyetemein finnugor tanszékek, a magyarokról még ennyit sem hallanának. Ez lenne egy magyarázat? Mert ha igen, szégyen, gyalázat. Akkor inkább Badinyi J. Ferenc, akinek a szándéka, hogy a magyarságot visszavezesse saját nemzeti „érzékenységéhez” elvitathatatlan.Üdvözlettel: Bálint Eta

Felhívom a figyelmet, ha eddig más nem tette volna meg, hogy október 26-i számukban, A marslakók kora című cikkben egy furcsa hibát követtek el: Ránki György történész helyett Ránki György zenetudós fényképét közölték. Ez annál is meglepőbb, mert most ünneplik a zenész születésének 100 éves évfordulóját, s így feltűnhetett volna a szerzőnek vagy az olvasószerkesztőnek, hogy kettejük közötti több mint 20 éves korkülönbség van. De hát ismét bebizonyosodott ama bölcsesség igaza: így múlik el a  világ dicsősége. Sajnos jelen esetben még hozzá is segítettek.

Balogh Zoltán, a hévízi-gyógyfürdő és kórház egykori igazgatója azt állítja, hogy a víz alatti titán miatt ment tönkre kis híján a tó, de ami ennél is súlyosabb, hogy a titánt kiszállították a Szovjetunióba, ám nem kaptunk érte világpiaci árat, holott, ha kaptunk volna, a rendszerváltás idejére nem lett volna 22 milliárd dollárnyi államadósságunk.– Az állítás több pontja is szakmai tévedésen alapul.

Anyám vállalkozó, apám zsurnaliszta volt. Istenfélő, nagy műveltségű, tapasztalatokkal bíró nevelő gondozta fiatalságom, Jovanovics Mariska néni. Szerb családban született, Párizsban, Berlinben tanult, és gyönyörűen beszélte a magyart. Barátomék a Bimbó úton laktak, felettük lakott az Eismann család. Tinédzser koromban ott hallgattam olyan ragyogó emberek csevegését, mint Germánus Gyula, Máray Sándor, Zilahy Lajos, Heltai Jenő, elképesztő egyetem volt. Harmadéves orvostanhallgató voltam, mikor egy augusztusi napon ebédre hazajőve anyám azt mondta, valaki keresett, majd visszajön. Ebéd után vásárolni mentünk, és visszaérve a házunkkal szemben várt az az ember. Úgy mutatta, mintha nagyon megörült volna nekem, és elhívott beszélgetni a felrobbantott Margit hídhoz, ahol egyszer csak két hatalmas ember lépett mellém, az egyikük pisztolyát a fejemhez nyomta és közölte, le vagyok tartóztatva. A Vilmos királynő útra vittek, a Szmers rabja lettem mint fasiszta kém.

Stagnáló oktatási rendszer, megrekedt diákteljesítmény a nemzetközi ranglétra alsó középmezőnyében – így summázhatók a 2000 óta rendszeresen végzett nemzetközi PISA-felmérés legfrissebb magyar eredményei. A szakemberek a legnagyobb kerékkötőnek azt látják, hogy Magyarországon óriási színvonalkülönbség van az iskolák között.

Nem 22 milliárd dollár államadóssággal, hanem valutatartalékkal hagyhattuk volna magunk mögött a szocializmust, ha nem „ajándékozzuk” a Szovjetuniónak rendkívül értékes titánkészletünket. Legalábbis ezt állítja egy főorvos és egy gépészmérnök – évtizedes kutatómunkájukra hivatkozva. Az illetékes természetesen cáfol.

Tizennyolc évesen az orvosok egy baleset után azt mondták neki, hogy örüljön, ha megtanul mankó nélkül újra járni. Huszonöt éves korára szinte mindent megnyert, amit futballista elérhet. Világbajnok, Bajnokok Ligája-győztes, olasz bajnok, és 2007-es teljesítményéért december elején megkapta az Aranylabdát is. Ricardo Izecson dos Santos Leite – vagy ahogy mindenki ismeri: Kaká – azonban még a trófeáknál is jobban örül annak, hogy az emberek nemcsak a futballpályán tekintik őt hősüknek, hanem élete és hite is milliók számára példaképpé vált.

USA: most jön a neheze? A svájci nemzeti bank alelnöke szerint a pénzügyi piacok válsága augusztus óta számottevően mélyült, és a helyzet igen „komoly”. Amerikai szakértők ugyancsak úgy vélik, hogy a hitelválság következményeit tekintve a „neheze még hátravan”. A válságban második tünethullámot várnak, sok tekintetben kifejezettebbet, mint az augusztus 9-től számítható első hullám volt. Amerikai szakértők arra alapozzák az újabb válsághullámmal kapcsolatos jóslataikat, hogy a fellépő visszafizetés-kiesések a fennálló hitelek esetében erős hitelkamat-növekedéshez vezetnek. A Bank of America adatai szerint ez csupán jövőre mintegy 362 milliárdnyi, változó kamatozású hitel esetében áll majd elő. A kamatemelkedés a legtöbb adósnál jelentős, akár több száz dolláros havi törlesztés-növekedéssel jár, és ezt sokan nem bírják majd fizetni.

A karácsonyi sürgés-forgás főszereplői között – a gyerekek után – vétek lenne kihagyni a nagyszülőket, hiszen az ünnepek nélkülük, valljuk be, sokkal szegényebbek volnának. E heti írásunk célja az, hogy a médiában manapság gyakran hangoztatott demográfiai válság ellenére megnézzük, mit tehetünk annak érdekében, hogy 10-20-30-40 év múlva a legfőbb gondunk nekünk is az unokák és gyerekeink megörvendeztetése legyen.

Egyre nagyobb vihar kerekedik a Gripen vadászgépek beszerzése körül. Már nemcsak a svéd ügyészség, hanem az amerikai hírszerzés, a CIA is nyomoz a svéd–brit vadászgépek cseh és magyar vásárlása ügyében.