Csocsó – rendes nevén Csorba József – polgári családból származik. Apja, a szocializmus egyik csúcstermékét jelentő MK-magnók tervezője műszaki pályára irányította, és ő több szakmát is elsajátított. Anyagi gondjai nem voltak, és még a harmincon túl is az aranyifjak bulizós világát élte. Egy emlékezetes napon azonban azon találta magát, hogy se lakása, se munkája, se rokonai nincsenek.

Múlt héten kiderült: nem elegendő a Széll Kálmán-tervben és a konvergencia­programban előirányzott megszorítás. A „kockázatok és mellékhatások” elkerülése érdekében a kormánynak záros határidőn belül további megszorítási javaslatokkal kell előállnia a gyógyszerkasszát illetően. A legnagyobb gyógyszergyártó cég vezetője szerint félő, hogy a nemzetközi színvonalú magyar gyógyszergyártás a cukoripar sorsára jut.

A generikus gyógyszerben elvileg a hatóanyag azonos, de minőségbeli különbségek lehetnek a technikai előállítás miatt, hiszen a know-how-t nem kell elárulnia a kifejlesztő gyógyszergyárnak. Így a betegek nagy részénél helyettesíthetők a gyógyszerek, de a betegek egy része valószínűleg még a magasabb térítési díj ellenére sem fogja lecserélni a gyógyszerét a bizonytalan eredményességre hivatkozva, vázolta fel dr. Baraczka Mariann, a Health Capital elemző és tanácsadó cég igazgatósági tagja. Dr. Hankó Zoltán gyógyszerész például arra hívta fel a figyelmünket, hogy problémát jelenthet az eltérő segédanyagra való érzékenység – a betegnek tehát a patikában is jeleznie kell, ha valamire érzékeny. Vitathatatlan, hogy a kormányzatnak érdekében áll a generikus gyógyszerek felé terelni a piacot, hiszen így a költségvetés terhei is csökkennek. (A generikus és originális gyártók küzdelméről lásd korábbi cikkünket: Hol köt ki a betegek és az állam pénze. Hetek, 2011.04.01.)  A Gyógyszerészi Kamara elnöke a patikák kötelezettségeiről a követke­zőket mondta lapunknak: a patikusoknak már a tavalyi év során is fel kellett ajánlani a kedvezőbb árú generikus gyógyszert, ugyanakkor ha ezt a beteg elfogadta, a gyógyszertár bevétele csökkent. Ezt a veszteséget hivatott kompenzálni január 1-jétől az az ösztönző program, melyre a költségvetési törvényben 2,7 milliárd forintot különítettek el. Február 1-jétől a blokkon is fel kell tüntetni, hogy mennyit spórolhatott volna a beteg, ha a legolcsóbb készítményt veszi. Április 1-jétől pedig a koleszterincsökkentő gyógyszerek esetében nem a készítmény nevét, hanem az abban lévő hatóanyagot kell az orvosnak a vényen szerepeltetni. Ez a gyakorlatban öt-hat hatóanyagot fog érinteni. A hatóanyag felírása a konkrét gyógyszer helyett egyébként egyes gyógyszercsoportok esetében már több EU-s országban bevett gyakorlatnak számít.A kormány azt várja az intézkedésektől, hogy nagyobb figyelmet kap a kiváltandó gyógyszer ára, és nagyobb hajlandósággal választják az olcsóbb lehetőségeket a betegek, vagyis tovább nő az olcsóbb generikus készítmények piaci részesedése – mely egyébként hazánkban még jóval alulmúlja a fejlett nyugati államok szintjét.

Eddig is sejtettük, hogy a köz­gazdaságtanban gyakorlatilag minden „attól függ", de hogy neves szakemberek ugyanarról a nyilvánvaló jelenségről állítsanak egyszerre A-t és B-t, ez már komolyan próbára teheti egy laikus képzelőerejét.

Egyetlen foszforatomból álló tranzisztort készítettek az ausztrál Új-Dél-Walesi és Melbourni Egyetem, valamint az amerikai Purdue Egyetem kutatói. A Nature Nanotechnology nevű tudományos lapban közzétett eredmény je­len­tősége, hogy a jelenlegi technológia szem­szögéből ez a processzorgyártás végső határa. A számítógép „agyát" jelentő processzorokban ugyanis milliárdnyi tranzisztor működik. Az egy atomból álló tranzisztor kijelöli azt a végső miniatürizálási lehetőséget, ameddig a jelenlegi félvezető technológiával el lehet jutni.

A kínai Nandzsing Egyetem kutatói a tekintélyes Cell Research című tudományos folyóiratban publikálták legújabb kutatási eredményeiket, miszerint növényi eredetű genetikai anyagot találtak emberi és állati vérmintákban. Egészen pontosan kisméretű RNS-eket, melyek ugyan fehérjéket nem kódolnak, hanem a gének aktivitását szabályozzák a sejtekben.

Magyarország szinte biztosan nem veszít egy eurót sem - nyilatkozta a Heteknek Andor László, hazánk uniós biztosa, aki részt vett abban a döntésfolyamatban, melynek eredményeként Magyarországot büntetéssel fenyegették meg. A foglalkoztatáspolitikáért felelős biztos szerint az Európai Bizottság nem erkölcsrendészet, az Orbán-kormányt pedig nem érhette váratlanul a döntés, hiszen az „elmúlt másfél évben a bizottság számos, olykor miniszteri szintű tárgyalás során kifejezésre juttatta kételyeit, aggályait és elvárásait".

Kimenekített cigányok, amerikai nagyköveti vizit, öngyilkos Véderő-parancsnok, iráni kulturális napok, merénylet a polgármester ellen. Gyöngyöspatán nyolc hónap leforgása alatt annyi izgalmas esemény történt, hogy az ember csak kapkodja a fejét, mint Juhász Oszkár a célzott lövések elől.

Az alap- és középfokú oktatást meghatározó új Nemzeti alaptantervvel (NAT) az államtitkárság egy évet késett, ugyanakkor a véleményezésére adott rövid idő jövő héten lejár. Szakmai színvonalát tekintve a legtöbb szakember pozitív fejleménynek tartja a NAT-ot, legalábbis a decemberben elfogadott, közfelháborodást kiváltó köznevelési törvényhez képest. A védett időben tartandó kötelező hit- és erkölcstanóra viszont majd’ mindenki torkán megakadt.

Három esemény a múlt hétről. Három történet, ha úgy tetszik. Három olyan politikai döntés, amit nem lett volna szabad meghozni – mégpedig éppen azok érdekében, akik mégis meghozták ezeket a döntéseket.A belügyminiszter a Corvinus Egyetem hallgatói előtt vitát vállalt a Jobbik elnökével. Az MSZP elnökhelyettese részt vett a Baloldali Kerekasztal a Változásért (BAKA) névre keresztelt szervezet alakuló ülésén, többek között egy asztalnál a Munkáspárt delegáltjával. A Berlinale nagydíjának nyertese, Fliegauf Bence éppen sajtótájékoztatót tartott, amikor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejléces szórólapokkal lepte meg a jelenlévő újságírókat, tudatva velük, hogy a Csak a szél című alkotás csupán fikció, nem pedig a magyar valóságot tükröző dokumentumfilm.Vegyük hát sorra a nem éppen felemelő „sztorikat”. Pintér Sándor egy magát konzervatív, jobbközép, kereszténydemokrata szellemiségűként definiáló kormány tagja. Vona Gábor, akivel nyilvános vitát folytatott, szélsőjobboldali ultraradikális alakulat elnöke, az egyetlen olyan parlamenti párté, amelyik emelt fővel vallja, hogy nem tekintendő a magyarországi demokrácia alkotóelemének. Nem mellesleg a Jobbikot Európa politikai fősodrában és médiájában neonáci pártként tartják számon; magyarán szólva, szalonképtelennek tekintik, hasonlatosan például a Le Pen-féle Nemzeti Fronthoz. De Franciaországban elképzelhetetlen, hogy a belügyminiszter akár egy légtérben megfordulna a rasszistának bélyegzett szélsőségesek vezetőjével, nemhogy vitát folytatna vele. Mert ott létezik az a bizonyos cordon sanitaire, az a politikai korlát, ami lezárja az átjárást jobboldal és szélsőjobb között. A konzervatív kormányok demokratikus ellenzékükkel együtt határolják el magukat a „nemzeti radikálisoktól”. Mármost kevéssé valószerű, hogy Pintér Sándor a kormányfő jóváhagyása nélkül vállalhatta el a közös fellépést Vonával; az effajta gesztus meghaladja egy miniszter hatáskörét. Hogy a miniszterelnök milyen megfontolásból járult hozzá az egyetemi polémiához, arról legfeljebb sejtéseink lehetnek, de azok mindenképp nyugtalanítóak. A politikai haszonszerzés szándéka ugyanis nyilvánvaló. Orbán Viktornak 2014-ben nagy szüksége lesz a szélsőjobb szavazóira, s alighanem azt reméli, hogy ha „finoman” jelzi feléjük a lehetséges kapcsolódási pontokat, többségüket leválaszthatja a Jobbikról. Csakhogy ez ma már irreális számítás; a gesztuspolitika legfeljebb arról győzi meg az ultrákat, hogy a gyengülő Fidesz tart tőlük. És az egyfordulós voksoláson majd feltétlenül a saját pártjukat preferálják; Vona váltig azzal biztatja őket, hogy kormányra fognak kerülni.A belügyminiszter akciója tehát egyértelműen kontraproduktív – és nem csak itthon. Nemzetközi visszhangja borítékolható, hiszen a követségi jelentések révén a külföld is gyorsan értesül az ilyesfajta, kivált a mérsékelt jobboldal számára elfogadhatatlan kokettálásról. Vagyis miközben a magyar hivatalosság újabban igencsak igyekszik világszerte megnyerő képet festeni a hazai állapotokról, és általában is kedvező színben láttatni a kurzus politikai arculatát – mégpedig nem utolsósorban az Európai Unió fennen vállalt értékrendjének fényében –, aközben abba a gyanúba keveri magát, hogy hajlandó komilfónak tekinteni egy szélsőséges pártot. Vajon megéri-e a vélt (de nem létező) belpolitikai haszon azt a kárt, amit a kormány nyugati megítélése okoz?Ugyanez a kérdés bízvást feltehető a Berlinálén történtek kapcsán is. Miféle kormányzati eljárás politikai röplapokat osztogatni egy filmfesztivál tudósítóinak, közlendő, hogy amit látnak, az nem a valóság, hanem annak művészi leképezése? Idiótának nézik a nemzetközi szaksajtót? A nagy kommunikációs elszántság, amellyel magyarázni próbálják a saját jócskán elrontott politikai bizonyítványukat, immár oda jutott, hogy sorvezetőt mellékelnek egy díjnyertes alkotáshoz? Egyáltalán: mi keresnivalója van a KIM-nek egy filmfesztiválon? Ha a magyar kormányzat ki akarta röhögtetni magát a világ előtt, hát megtalálta annak lehető legcélravezetőbb módját. Leginkább azt sikerült demonstrálnia, hogy fennhatóságának kiterjesztésében elvesztett minden mértéket.És végül emlékezzünk meg a szocialisták több mint kínos eltájolódásáról. Először is: lehetséges, hogy mielőtt a párt elnökhelyettese a politikai szövetségkötés szándékával megjelenik egy többszereplős tárgyaláson, nem deríti fel a terepet? Elképzelhető, hogy ne tudta volna, kikkel fog találkozni a Parlament Caféban? Meglepetésként érhette Balogh Andrást, hogy ott lesz a szocialisták számára vállalhatatlan Munkáspárt? Ha igen, ki a felelős a blamázsért? Vagy mondjuk megengedőbben: a politikai dilettantizmusért?És ha már az elnökhelyettes óvatlanul elmegy a találkozóra, hogyan nem veszi észre, hová keveredett? Miért nyilatkozik utóbb oly reményteljes hangon a résztvevőkkel lehetséges együttműködésről? Hol maradt az elemi ítélőképessége? A párt pedig miként hagyhatta napokig reflektálatlanul Schmuck Andor nyilatkozatát a sikeresen lezajlott egyeztetésről? Aztán a hét elejére megszületett ugyan az MSZP testületeinek elhatárolódó döntése; Mesterházy Attila végtére kinyilvánította, hogy az európai integrációt elutasító szervezetekkel nincs szövetség – még a Fidesz ellenében sem. De a kései ébredés enyhén szólva rosszat tett a szocialistáknak, mert azt a képzetet erősítette róluk, hogy politikájuknak nincs olyan határozott karaktere, amely kényes helyzetekben garantálhatná a párt biztos reflexeit.E három eset között látszólag nincs összefüggés. Valójában viszont mindegyik arra vall, hogy a magyar politika meghatározó szereplői mára – jobbára pártállástól és beosztástól szinte függetlenül – elvesztették egyrészt a józan ítélőképességüket, másrészt azokat az elvi, ideológiai és mentalitásbeli fogódzókat, amelyek alapján – csúnya szóval – identifikálhatóak lennének. Nem meglepő, hogy ekkorára nőtt az elbizonytalanodott választók tábora.

Az életét végigkísérte, hogy nem volt kívánatos személy Magyarországon. Ez alatt nemcsak a vészkorszakot értem, hanem a gimnázium évei alatti pressziókat, illetve azt, hogy az 56-os szerepvállalásért évekig állástalan lett. 1974-ben őrizetbe vették „A Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjével szembeni gyűlölet felkeltésére alkalmas iratok készítéséért és terjesztéséért." 2012-ben Önt újra hazaárulózzák, különösen Orbán Viktor elleni gyűlöletkeltéssel vádolják a nemzetközi sajtóban megjelent véleménye miatt. Nem tud „beilleszkedni" Magyarországon?

Van, akinek édes otthona, más gazdálkodni jár csak ki a városból, vagy nyaralónak használja, megint mások a hajléktalanság elől menekülnek a tanyára. Életvitelszerűen ma 200-250 ezer honfitársunk él a tanyavilágban, legnagyobb részük az Alföldön. Távolról romantikusnak tűnhet a pusztai lét, a mínusz húsz fokban vagy a combig érő hóban, távol a szupermarkettől és a körzeti orvostól, azonban a kép kissé árnyaltabbá válik. Talán ezzel nem voltak tisztában azok a fiatalok, akik a történet szerint városból tanyára költözvén először szatellitantennát vásároltak - az ásó és a vasvilla helyett; de jellemző eset az is, hogy a hátrányos helyzetű tanyalakókat „megeszi az ital". Ha azonban a pusztai élet szorgalommal és hozzáértéssel párosul, akkor stabil megélhetést biztosít. Képriportunk a Bács-Kiskun megyei Kiskunmajsa-Kígyós tanyavidékén készült.

Gondolattal vezérelt fegyverek, szintetikus telepátia, tömegeket bénító vegyi anyagok - ez a közeljövő, figyel­mez­tet a brit Royal Society múlt héten elkészült jelentése. A neves tudományos társaság a neurológiai kutatások legújabb sikereinek és trendjeinek etikai problémáit vette górcső alá.

Hosszú évek munkája után orosz kutatóknak sikerült átfúrni a Vosztok-tó jegét, és bebocsátást nyerni egy ismeretlen, jég alatti világba. Az Antarktiszon mintegy háromszáz jégfelszín alatti tó található, amelyeknek egyikét sem sikerült feltárni, így az expedíció sikeressége történelmi jelentőségű.

A The New York Times szerint az olasz Monti-kormány válságkezelését nemsokára a politikai közgazdaságtan esettanulmányaként fogják tanítani. Megnéztük, hogy miért.

„Bármilyen konfliktus tör ki a világban, az emberek elvárják, hogy Amerika beavatkozzon, és megvédje őket. Utána viszont kritizálják ugyanezért" - mondja Rudy Hicks, aki egy évet szolgált Vietnamban, és bár fizikai sebesülései hamar begyógyultak, a háború borzalmai a mai napig kísérik. A veterán amerikai katonával Georgia állambeli otthonában beszélgettünk.

A gyermekrabszolgaság olyan globális ügy, amely nem kizárólag a fejlődő országok vagy Fekete-Afrika problémája. Kimondható, hogy a jóléti államok polgárai akarva-akaratlan cinkosai a rabszolgatartóknak, mivel 2012-re gyakorlatilag szinte lehetetlenné vált az olyan műszaki termékek, ruhadarabok, élelmiszerek használata és fogyasztása, amelyeket ne gyermekmunka felhasználásával állítottak volna elő. Sőt, bizonyos országokban nem kell tíz órának sem eltelnie ahhoz, hogy saját rabszolgát vehessünk, akit akár haza is vihetünk magunkkal.

Korunk technikai vívmányaihoz életkorunk alapján külön­bözőképpen viszonyulunk. A „babyboomer” nem­zedék, ha van egyáltalán mobilja, elfelejti bekapcsolni vagy magával vinni. Az X nemzedékes középkorúak egy jóízű baráti be­szél­getésnél kiteszik az asztalra a mobilt, de lenémítják, és teljes személyi­ségükkel koncentrálnak a másikra. Az Y nem­zedék tagjai, a fiatal felnőttek nem némítják le, és beszélgetés közben is megválaszolnak egy érkező SMS-t. A Z nemzedék, a tizenévesek akár órákig is elücsörögnek egymás társa­ságában – mindnyájan mobi­lozva. Hogy jutot­tunk idáig, és mi a teendőnk ezzel kap­csolatban? Erre keresték a választ a múlt szombati Digitális Nemzedék Konferencia előadói.

„Az internetes közösség hangja meghallgattatott. A Kongresszus tagjainak még sokat kell tanulniuk az internet működéséről, hogy olyan kalózkodás elleni törvényt tudjunk hozni, ami működőképes, és mindenki támogatását élvezi” – ezekkel a szavakkal jelentette be január 19-én Darrell Issa republikánus képviselő, hogy a Stop Online Piracy Act (Állítsuk meg az online kalózkodást!) elnevezésű törvényjavaslatot határozatlan időre elnapolták.