Ellen-SZDSZ alakult?Szabadelvű Polgári Egyesület alakult több SZDSZ-es politikus – köztük Hankó Faragó Miklós, Sándor Klára, valamint Világosi Gábor országgyűlési képviselő – részvételével. A Magyar Bálinthoz köthető szervezet közleménye szerint fórumot kívánnak biztosítani azoknak, akik hisznek a polgári demokráciák alapértékeiben, vallják, hogy a szabadság nem lehet anarchia, és látványpolitizálás helyett a felkészültséget és a felelős megfontoltságot részesítik előnyben. Retkes Attila, az SZDSZ elnöke sok sikert kívánt az egyesületnek, de megjegyezte: a liberális szavazókat pártja képviselné a jövőben is.

Egyes becslések szerint az első félév 6 ezer kilakoltatása után az év végére további 60-75 ezer család kerülhet utcára. A Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete szerint ugyanakkor éves szinten néhány száz kilakoltatással kell számolni, és nem annyira a bankok, mint inkább a pénzügyi vállalkozások ügyfelei kerülnek bajba.

Közelebbről meg nem határozott fegyveres ellenállásra készül Posta Imre. A szélsőséges kijelentéseiről ismert – a Köztársasági őrezredtől elbocsátott – egykori katonai pszichológus erről a Magyarok Szövetsége szűk körű rendezvényén beszélt a hétvégén. Kijelentette: „mindenképpen ki kéne pattintani ezt a háborús történetet, mert a háború az mindenre gyógyír lehet”.

Az ezernyolcszáz lakosú Zemplén megyei Monokkal az utóbbi időben annyit foglalkozik a média, mint a történelme során soha. Bizonyára közrejátszott ebben az is, hogy bár a térségben számos településen éleződött ki a kisebbségi probléma, Monok mint Kossuth Lajos szülőfaluja, mégiscsak különös figyelemre tarthat számot Magyarországon. Bár a faluban a becslések szerint csak mintegy kétszázan tartoznak a cigány kisebbséghez, s közülük is csak harminc-negyven emberrel van gond, Szepessy Zsolt polgármester szerette volna elérni, hogy a kormány változtasson a szociális segélyezés eddigi rendszerén, adjon az eddiginél nagyobb hatalmat az önkormányzatoknak a helyi szociális, illetve közbiztonsági gondok rendezésére.

Nincs uborkaszezon. Az idei nyár nem múlik el botrányok nélkül a belpolitikában. A BKV humánpolitikai igazgatója közel 100 millió forintos végkielégítést kapott, majd ezt követően még másfél évig a cégnél dolgozott. Az ügy dagad.

Rákbetegek százait küldték el az Országos Onkológiai Intézetből kezelés nélkül. Köztük olyanokat is, akik csak a rákkezelés csúcsintézményében kaphattak volna megfelelő ellátást. A botrány kapcsán megváltoztatták az intézmény – a törvények értelmében egyébként jogszerű – gyakorlatát, ám a Magyar Rákellenes Liga szerint ez nem elég: fejleszteni kellene a vidéki rákcentrumokat.

Az elmúlt napokban felkerültek az Index hírportálra a mindeddig szakmai titokként kezelt, úgynevezett Rorschach-teszt ábrái. Az esemény nagy felháborodást keltett tudományos körökben. Sokak szerint a teszt a nyilvánosságra hozatalával elvesztette hatékonyságát, míg a szakértők egy része azért nem aggódik, mert a módszer alkalmazásának sikere leginkább a pszichológus hozzáértésén múlik.

Hétfő este garázsában felakasztotta magát Skribek Zoltán, a vecsési önkormányzat egyik fideszes képviselője.  Bár az öngyilkossági kísérletet a képviselő felesége megakadályoz­ta, elképzelhető, hogy Skribek Zoltán élete végéig béna marad. A fideszes képviselőt mesterséges kómában tartják, nyakcsigolyájánál a gerincvelő elszakadt, és az is elképzelhető, hogy az agya hosszú ideig megfelelő oxigénellátás nélkül maradt.Skribek két évvel ezelőtt Gyurcsány Ferenc és Kóka János élve eltemetésének ötletével hívta fel magára a figyelmet. A képviselő roppant viccesnek találta az autóbalesetben megsérült, majd élve elhantolt politikusok fikcióját.„A választások után nagy fekete autó indul vidékre kampánykörútra, benne Gyurcsány Ferenccel és a kor­mány négy másik politikusával. Egyszer csak az autó nagy sebességgel nekicsapódik egy fának. Rendőrök, mentők, tűzoltók azonnal a helyszínre sietnek, de csak a totálkárosra tört autót találják, a politikusoknak hűlt helye. A közelben azonban meglátják a parasztbácsit, aki hatalmas földhalom mellett támaszkodik ásójára. Megkérdezik tőle:– Bátyám, látta a balesetet?– Láttam én.– S hová lettek a politikusok?– Elástam őket.– Meghaltak?– De meg ám.– S egy sem maradt életben?– Hát, Gyurcsány és az a másik, Kóka azt mondta, hogy ő még él. De én ezeknek már semmit el nem hiszek!"  – idézte annak idején a Hírszerző a Vecsési Polgári Lap 2006 júliusi számát. A vicc közléséről a kiadvány felelős szerkesztője, Skribek Zoltán azt nyilatkozta: nem talált benne kivetnivalót.Szintén fideszes képviselőtársa, Tábori Ferenc a Hetek kérdésére el­mondta, a negyvenegy éves Skribeknek ez már a negyedik önkormányzati ciklusa volt, még huszonévesen került bele a helyi politikába. „Dinamikus, sportos személynek ismertem meg, aki a közéletben is rendkívül aktív volt” – mondta  a képviselő, aki azon­ban elképzelni sem tudja, mi állhatott az öngyilkossági kísérlet hátterében. Mint mondta, a háromgyermekes családapa a magánéletét illetően meglehetősen zárkózott volt. (atv.hu-hetek)

Mennyire fontos a magyar állampolgárok számára a család, a munka, a pénz, a barátság, a hit és az üdvözülés – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ egy friss Medián-kutatás. A mérések 1982 óta folyamatosak, s azzal a szándékkal készülnek, hogy feltérképezzék - több-kevesebb sikerrel – a társadalom világnézetét, illetve annak változását.

Amikor Barack Obamát néhány évvel ezelőtt szenátorrá választották, The audacity of hope címmel megírta az azóta magyarul is megjelent (Vakmerő remények című) könyvét. Nyilvánvalóan már akkor is látszott a később csak tovább mélyülő pénzügyi-gazdasági válság, s nyilván még csak felsejlett, hogy Obama megpályázza az Egyesült Államok elnöki tisztségét, ám – amerikai hagyomány szerint – céljait magasra árazta be, s nem pusztán a válságmenedzselésre szerződött, hanem egész komplexumát fejtette ki terveinek, miközben véleményt nyilvánított napjaink szinte minden alapvető kérdéséről (az abortusztól kezdve a bevándorlás kérdéséig). Az Obama által megfogalmazottak sok tanulsággal szolgálhatnak a mai magyar politika számára is.A leginkább az tűnik tanulságosnak, hogy amennyiben egy országban komoly politikai változást akarunk elérni, akkor koncentrált erőfeszítésekre van szükség. Obama könyve nagyon világos útmutatásokkal szolgál az ügyben, hogy egy ország megújulásában, sőt a megújulás eltervezésekor sem pusztán csak a gazdasági kérdések a perdöntőek. A válságok természete, hogy a gazdaságban mutatkoznak meg elsősorban (vállalati és egyéni-családi területen), de a gazdaság csődjei az egész társadalmi együttélési rendszer gyengeségeiről is tanúskodnak. Rokonszenves, hogy Obama már évekkel ezelőtt is pontosan látta: a társadalmi szövet megerősítése, újraértelmezése nélkül nincs sikeres gazdasági-pénzügyi válságkezelés sem.Ilyen háttér alapján különösen elgondolkodtató, hogy Magyarországon a világgazdaság 2008-ban akuttá váló válságjelenségeire is jobbára csak egy szűk, ha tetszik: makrogazdasági jellegű válasz született. A kormányoldalon legalábbis mindenképpen. Ennek a válasznak az a lényege, hogy a válság – 2001-et követően – a rossz gazdaság- és költségvetési politika következménye, s a megoldás az e területeken követett kormányzati politika korrekciója. Ehhez adott segítséget az IMF és a tágabb nemzetközi környezet, s itt sikerült az elmúlt hónapokban valamelyes számszerű javulást elérni. Természetesen a hazai és a nemzetközi források nem győzik hangsúlyozni, hogy az eredmények egyelőre törékenyek, s nem szabad belőlük messzemenő következtetéseket levonni, ugyanakkor ezek a vélemények alkalmasak arra is, hogy némi megnyugvást jelentsenek, és a hazai közéletet továbbra is a jól megtanult-megszokott álomba ringassák.A hazai közéletet ugyanis évek, évtizedek (sőt mondjuk ki: évszázadok) óta a makrogazdasági mutatók teljesítésének vagy nem teljesítésének feladata köti le. Ha ezeket sikerül teljesíteni (mint például a hetvenes évek közepén-második felében), akkor a belpolitikai hangulat szilárd. Ha viszont a makrogazdasági mutatók terén erőteljes romlás mutatkozik (mint például a nyolcvanas években vagy éppen az elmúlt években), akkor pillanatok alatt összeomlik a korábban meggyőzőnek hitt stabilitás, a felépítettnek hitt konszenzusok szétfoszlanak, és kiderül, hogy az ország sérülékenyebb, mint ahogy vezetői (és lakossága) gondolták.  Válságok idején azután felerősödik a „magyar gazdaság exportvezérelt gazdaság” szlogen, ami arra utal, hogy a túlságosan nyitott magyar gazdaság az átlagnál erősebben van kitéve a nemzetközi konjunktúrák vagy dekonjunktúrák hatásának. Érdekes módon a válsághelyzetekben mindig újra kell kezdenünk a tanulást, mintha korábban sosem tudott dolgok kerülnének a szemünk elé. Holott (ismétlem) nem évtizedes, hanem immáron évszázados mókuskerékben forgunk, amely szinte determinál minket a makrogazdasággal való egyoldalú foglalkozásra. Csak a dolognak van egy  (nem is akármilyen) szépséghibája: ha ennyire nyilvánvaló, hogy Magyarország nyitott gazdaság, ha ennyire el tudnak időnként szabadulni a dolgok, akkor hogyan nem lehet erre felkészülni, miért nem lehet mindezzel kalkulálni, és egy értelmes kormányzati politikát erre a tudásra építeni?A válasz valószínűleg a magyar politika – nevezzük így – „antiobamista” jellegével függ össze. Barack Obama „vakmerő reményeit” Amerika problémáinak teljes körű végiggondolása jelenti, azaz ebben a perspektívában a gazdaságnak nincs önálló, egyedülvaló státusa. Magyarországon viszont nem ez a helyzet. „Vakmerőnek” itt az számít, aki (persze válsághelyzetekben) képes kimondani, hogy súlyos megszorításokra van szükség, merthogy tovább nyújtózkodtunk, mint ameddig a takarónk elér. Más tehát a nézőpont. Az Egyesült Államokban természetes az egészben való gondolkodás. Nálunk ezzel szemben a részkérdésekre való koncentrálás a jellemző – merthogy a makrogazdaság csak részkérdés lehet egy nagyobb egység, a társadalom mindennapi élete szempontjából.Ez utóbbira pedig a magyar politikának nemhogy válasza nincs, de kérdése sem. A kérdéshez (és a válaszhoz) ugyanis egészen másfajta társadalomszemlélet kellene a politikai osztály részéről, amelyet azonban korábban nem tanultak meg, s miért gondolnánk, hogy épp a válság időszakában tanulnák meg. Ez a társadalomszemlélet olyan alapvető kérdéshez kellene elvezessen mindenkit, mint a demokrácia. Mit is értünk a 21. század elején ezen a rendszeren? Mi a célja? Mit ígér, és mit ad nekünk? Mit nem ad, még ha elvárjuk is? Amerikában valamirevaló politikus ezeknél a kérdéseknél kezdi, és azért, mert ott ezek a kérdések jelentik a hagyományt. Magyarországon – roppant érdekes módon – a demokrácia kérdése és követelménye mintha a makrogazdaság alárendeltje lenne. Itt mintha a politikai osztály számára nem lenne evidens, hogy az ő első számú feladata, megbízása a demokrácia karbantartása, élhetővé tétele, ami minden más feladatot megelőz.Sajnos ezt a szemléletet látjuk a Bajnai-kormány működésében is, habár ennek a kormánynak legalább van egy mentsvára: nem igazán vett politikai, hanem amolyan „félszakértői” kormány, amely döntően arra szerveződött, hogy a gazdasági válság időszakában válságkezelő lépéseket tegyen. Ezekben úgy-ahogy igyekszik megfelelni, és – merthogy ez a magyar hagyomány – a közönség egy része elégedett is emiatt (a forint állapota, a devizahitelesek helyzete), ám ezek a részsikerek nem homályosíthatják el azt a deficitet, amely a demokrácia karbantartásában, hogy ne mondjam fejlesztésében mutatkozik. Mindazonáltal nem tudhatjuk, hogy a Bajnai-kormányt követő következő kabinet egyáltalán érteni fogja-e a problémát, s jó kérdéseket tesz-e magának fel. Amit egyelőre tudunk felőlük, az hézagos, töredékes és némi bizonytalanságra ad okot. Vakmerő reményeink tehát, sajnos, nem lehetnek, de persze ebből nem az következik, hogy – örök időkre – „merjünk kicsik lenni”.

Több magas beosztású ügyésszel is jó kapcsolatot ápolt a szex- és korrupciós botrányba keveredett, azóta már kirúgott kerületi ügyész. Az ügyészség jelenlegi szerkezetét kifogásoló szakértők szerint felelőtlenség azt hinni, hogy ez az egyetlen hasonló ügy az átláthatatlan szervezet berkein belül.

Egy volt magas rangú rendőrtiszt szerint politikai megrendelésre követhetik el a roma-gyilkosságokat, hogy így destabilizálják az ország közbiz-tonságát, politikai közéletét. Ficsor Ádám titkosszolgálati miniszter az üggyel kapcsolatban annyit mondott lapunknak, hogy ez „már a legalja lenne”, ezt nem tudja elképzelni.

Kevesebb a turista a Balatonnál, mint tavaly10-15 százalékkal kevesebb turista jött eddig idén a Balatonra, mint tavaly,      a csökkenés azonban nem mindenütt egyformán jelentkezik. A turisták        70-72 százaléka magyar volt.

Elképzelhető, hogy további gyanúsítottakat vesz őrizetbe a rendőrség a múlt héten kirobban őssejtbotrány kapcsán. A nyomozók szerint az eddig ismert nyolcnál nagyságrendekkel több páciens kapott tiltott – és szakértők szerint akár halált is okozó – kezelést az IRM Kft. jóvoltából. Az orvosi projektet egy amerikai üzletember költöztette Magyarországra, miután a BBC leleplező riportja kapcsán Barbadoson bezárták az őssejtkezeléseket végző ottani klinikát.

Iszlám vallási központ felépítését tervezik Budapest legforgalmasabb helyén, a BAH-csomópont közelében. Az újbudai önkormányzat korábbi döntését felülírva,  a városfejlesztési bizottság elutasító állásfoglalása, valamint a lakossági tiltakozások ellenére engedélyezte az Iszlám Kulturális Központ létrehozását a Budaörsi út 38. mögött található telken.

A plázában tekergő időmilliomos fiatalok korlátlan mennyiségű energiájának lekötése egyre nagyobb kihívás nemcsak a tiné­dzse­rekkel foglalkozó civil szervezeteknek, hanem a bevásárlóközpontok vezetésének is. A probléma kezelésére kitalált programok sikerei arra engednek következtetni, hogy országos összefogással hatványozottan nagyobb eredményt lehetne elérni a „kulcsos gyerekeknél”.

Diákmunka címszó alatt rengeteg szexmunkahirdetés található a neten, melyekre a nyári szünetben a neten szörföző, állást kereső fiatalok két kattintás után rátalálnak. 18 év alattiakat tilos bármilyen erotikus munkára fogni, ám törvényi erővel nehéz a visszaélést bizonyítani. Ilyen ügyben a rendőrség semmilyen eljárást nem folytat, miközben a nyár a prostitúció és pornóipar főszezonjának számít.

Míg 2006-ban a Gyurcsány Ferenc által bejelentett 1000-1300 milliárdos megszorításokra lángba borult Budapest, addig Bajnai Gordon hasonló mértékű kiadáscsökkentését meglepő nyugalommal, jelentősebb sztrájk nélkül és tüntetésmentesen fogadták a magyarok. Mindkét miniszterelnököt közelebbről ismerő forrásaink szerint ennek többek között oka a két politikus közötti karakterbeli különbség, az IMF-hitel kényszere és a Fidesz reakciója is.

„Itt nem a jogszerűségről van szó, hanem arról, hogy a Fidesz más gazdát szemelt ki a területnek, de úgy tűnik, a szocialisták beelőztek” – így foglalta össze a King’s City néven a Fejér megyei Sukoró határában tervezett beruházás körüli vitákat a település polgármestere, Molnár Gábor. A Fidesz szerint érthetetlen, hogy a „homályos”, „több sebből vérző” megaprojektet a Gyurcsány-kormány miért minősítette kiemelt beruházásnak, illetve Bajnai kabinetje miért támogatja. Szerintük ingatlanpanamáról van szó.