A felmérés adatai felfelé térnek el az általános tapasztalatoktól és a korábbi kutatásoktól is, miután úgy látják, hogy Magyarországon ma az emberek 36 százaléka elkötelezett keresztény, a „mérsékelt távolságtartók” 14 százalékot tesznek ki, míg a „kulturális keresztények” 30 százalékot alkotnak. 

Ebből következik, hogy csupán a társadalom nagyjából egyötöde az, aki kívül esik a kereszténység befolyási körén, amiből a kötet arra a következtésre jut, hogy a magyar társadalomban „a mentális habitus, gondolkodási minták, előfeltevések szintjén létezik egy, a kulturális kereszténységből eredő egység”, miután

„kulturálisan keresztény a társadalom, ha a többség a keresztény eszményekhez, elvárásokhoz igazodik a válaszaiban”. 

De a szerzők úgy látják, hogy a kereszténység az egész nyugati világ közös nyelve még ma is, ezért nem lett sikeres egyetlen olyan mozgalom és irányzat sem, amely le akarta cserélni az elmúlt 200-300 évben a keresztény felfogást. „Valójában az új kereszténytelenítő kísérletek is, amik most megjelentek az utóbbi évtizedekben, azok sem sikeresek. Amit nyugati világnak nevezünk, az angolszász, észak-amerikai meg európai világ, nem tud más keretben létezni, mint a kereszténységben” – mondta az egyik szerző, Megadja Gábor a Mandineren megjelent interjúban.

A beszélgetésből az is kiderül, hogy a kötet szerzői nem gondolják azt, miszerint vannak mindenféle egyenrangú értékek, és azok közül mindenki kedvére válogathat, és nincs jobb vagy rosszabb döntés. A könyv témájáról Megadja Gábor ezt mondta:

„A mai közgondolkodásban, meg társadalomtudományi gondolkodásban a kultúra azt jelenti, ahogy az emberek élnek. Ez azt jelenti, hogy nincsenek kulturálatlan emberek, nincsen barbár, hiszen mindenki él valahogy. Ezzel szemben ez a kötet szándéka szerint a kultúra klasszikus értelmezéséhez ragaszkodik, azaz a földművelés-metaforához: a kultúra kultiválás, gyomlálás, nevelés, nemesítés, a kultúra jobbá teszi az embert, ahogy a kertész a kerti növényeket, zöldségeket is igyekszik ápolni és a gazokat kigyomlálni. Ebből fakadóan pedig  azt gondoljuk, hogy van egy kultúra, mondjuk a keresztény, ami jobbá akarja tenni az embert. És aki azon kívül esik, azt úgy nevezik, hogy kulturálatlan, vagy hagyományosabban barbár”.

További részletek a Mandineren megjelent beszélgetésben, valamint a Kulturális kereszténység Magyarországon (Századvég, 2025) című könyvben olvasható.