Az Európát sújtó rendkívüli hőhullám számos hőmérsékleti rekordot megdöntött, és komoly hatással volt az emberek egészségére, az ökoszisztémákra, a mezőgazdaságra, az infrastruktúrára és a munka termelékenységére. Bár extrém hőség korábban is előfordult, a statisztikák alapján ezek a perzselő időszakok a 21. században gyakoribbá, intenzívebbé és hosszabbá váltak. A szakértők szerint ez a perzselő hőség már nem tekinthető kivételes anomáliának, a tudományos előrejelzések szerint a következő öt évben további rekordok dőlhetnek meg. A korábban megszokott európai nyarak gyakorlatilag megszűntek létezni, így a kérdés már nem az, hogy visszatér-e a hőség, hanem az, hogy a nem arra tervezett városok és polgáraik képesek-e alkalmazkodni ahhoz.
Az Európát fojtogató forró időjárásért egy úgynevezett Omega hőkupola (más néven Omega-blokk) felelős, mely egy olyan makacs időjárási jelenség, amely napokig vagy hetekig tartó extrém forróságot okoz. Nevét a görög Omega (Ω) betűről kapta, mivel a légköri nyomás alakja és a futóáramlások (jet stream) hullámzása pont ezt a formát rajzolják ki a térképen. A magasban egy erős, magas nyomású anticiklon (hőkupola) megrekeszti a forró levegőt. A lesüllyedő levegő tovább melegszik, kiszárítja a talajt, a tűző nap pedig még tovább forrósítja a felszínt. Az oldalakon elhelyezkedő alacsony nyomású területek (az Omega betű „szárai”) miatt a rendszer mozdulatlanná válik, így a hőség nem tud elvonulni.
A jelen hőhullámot két okból tartják aggasztónak a tudósok. Egyrészt Európában az év legforróbb időszaka általában július közepe-vége felé érkezik, egy hónappal a nyári napfordulót követően. Ugyanakkor a legfrissebb kutatások arra utalnak, hogy a hőség már hamarabb, júniusban is beköszönthet.
2026.07.03. (XXX/27)
