Az USA 250. évfordulós ünnepsége a hétvégén. Keresztények tömegei lovalják bele magukat abba a hamis eszkatológiai várakozásba, hogy Trump vagy utódja elhozza az aranykort. (Fotó: AP / Jose Luis Magana)
A több mint félmillió amerikai életét kioltó polgárháború után elkezdődhetett a megmentett Unió felemelkedése. A fekete lakosság célként kitűzött integrálása ugyan csak apró lépésekben zajlott, ezzel szemben az ipari termelés és az infrastrukturális fejlesztések robbanásszerű ütemben indultak el.
Miközben a kékkabátos katonák véres harcok árán szorították egyre kijjebb az indián lakosságot a határvidéken, az Újvilág rengetegei és mocsarai helyére szorgos német, zsidó, olasz, ír és kínai bevándorlókezek emeltek üveg- és acélerdőket. Az amerikai álom „vérmezős beruházása” pedig elhozta a frissen meggazdagodott mágnások ún. aranyozott korát: hatalmas vagyonok és nemritkán hatalmas visszaélések által épült az Egyesült Államok gazdasági ereje.
Így festett az újvilági mennyek királysága az évszázad végén. Azonban korántsem volt egyértelmű, hogy mely keresztény irányzat lesz az új korszak spirituális zászlóvivője. A progresszív korszakként aposztrofált időszakban (a 19. század utolsó, illetve a 20. század első évtizedei) az amerikai protestantizmus két nagy táborra szakadt: létrejött az ún. magánpárt és közpárt. Mindkét irányzat a második nagy ébredés erejéből táplálkozott, és létrejöttükben kulcsszerepet játszottak a háború utáni iparosítás mentén megjelenő társadalmi problémák.