A közelmúltban jelent meg Hegyi Iván Futball-vb-könyv című kötetének második kiadása a Spirit Publishing gondozásában. A szerző mellett Németh Szilárd, az ATV Zrt. elnök-vezérigazgatója, illetve Máté Pál, a Sport Televízió főszerkesztője.(A szerzô felvétele)
Bár a labdarúgás általánosságban abba az irányba halad, amelyet kissé végletesen lefestett, nem számítógépfutballt láthatunk a pályán, azaz attól még messze vagyunk, hogy úgy nézzük a játékot, mintha a komputert bámulnánk. A taktikai rendszerek pedig egyáltalán nem új keletűek, még ha változnak is. Taktika nélkül a világ valaha volt legnagyobb virtuózai, az 1958-as vagy az 1970-es brazilok sem lettek volna világbajnokok. Az adatelemzés ma sem dominálja a labdarúgást, a legmagasabb szinten az intuíciónak napjainkban is nagyobb szerepe van a számszerűsítéseknél. Ha nem így lenne, Carlo Ancelotti nem lehetne minden idők legsikeresebb edzőinek egyike. Ebből következik, hogy van tér a zsenialitásra, hiszen Lamine Yamalt vagy Vinícius Júniort nem nagyon tudják leszerelni, ahogyan Lionel Messi vagy Neymar is úgy ment át a védelmeken, mint kés a vajon, ám a tömegtermelés megelégszik – az ön kifejezésével – a jól felkészített atlétákkal, ezért van az, hogy míg a régi vébéken akár több csapatra való extraklasszis is játszott, most nincs annyi labdaművész. Azt pedig felejtsük el, hogy hajdanán négyszögletes volt a labda. Merne-e ilyesmit mondani valaki Brazíliában Pelé érájáról vagy Hollandiában Johan Cruyfféról? Nálunk a negyvenéves keserű távollét ilyen „magyarázatokat” is szült.
A vébétörténelemben először három ország ad otthont a tornának. Milyen dinamikát ad ennek a világbajnokságnak, hogy a futballkultúra két véglete találkozik: a stadionok falából is tradíciót árasztó Mexikó, és a sportot steril szórakoztatóiparként kezelő Egyesült Államok és Kanada?
Ezt megint eléggé szélsőségesen írja le. Voltam világbajnokságon Mexikóban és az Egyesült Államokban is. Nem éreztem hangulati differenciát, noha Mexikóban fontosabb a labdarúgás, mint az USA-ban. Különbséget már csak azért sem tapasztalhattam, mert soha annyi helyszíni nézője nem volt a vébének, mint az Államokban 1994-ben. S ez nem csupán a szórakoztatóipari szervezésnek tulajdonítható, hiszen Amerikában a bevándorlók tömegei számára a futball legalábbis felér az amerikai futballal, ráadásul ott vannak a csapatukat elkísérő szurkolók.