Bölcs Salamon felhívása alapján az embernek kötelessége szót emelni amellett, „aki néma, és azoknak dolgában, akik adattak veszedelemre”. Akár az anyaméhen belüli kis életek mellett is. A napokban heves vita alakult ki az előző kormány által még 2022-ben elfogadott úgynevezett szívhangrendelettel kapcsolatosan, mely az abortuszra készülő anyáknak kötelezővé tette, hogy az abortusz előtt az anya meghallgassa gyermeke szívhangját, hogy tudatában legyen annak, nemcsak egy „sejtcsomóval”, hanem egy dobogó szívű emberi lénnyel végez a döntésével. A szabályozás valójában nem kényszer, hanem egy esély. Lehetőséget ad arra, hogy a magzat az életfunkciói bemutatásán keresztül mintegy élhessen az utolsó szó jogával az anya felé a döntés előtt.
A rendelet már elfogadása után röviddel is komoly vihart kavart, melyben a legnagyobb fókusz az abortuszra készülő anyák lelki szenvedéseire irányult, az új kormány azonban már beiktatása után röviddel jelezte, felülvizsgálná a törvényt, ami Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter szerint az „(orvos)szakma megerőszakolása”, „szívtelen” és „hazugságra épült”. A miniszter szerint az élet kezdetével és végével kapcsolatos súlyos etikai kérdéseket, mint az abortusz vagy az eutanázia, széles körű társadalmi, szakmai és egyházi egyeztetésre kell bocsátani. Az életvédő nézőpont szerint azonban az objektív erkölcsi igazságok nem társadalmi alku vagy demokratikus szavazás kérdései.
Hegedűs Facebook-bejegyzésében bírálta a magzati szívhang hallhatóvá tételének módszerét is, mondván, az kockázattal járhat a magzatra nézve. Csakhogy a szívhangrendelet éppen azon magzatok szívdobbanását írja elő hallhatóvá tenni, akikről már megszületett az abortuszdöntés halálos ítélete. Az ő esetükben „egészségkárosodás veszélyére” hivatkozni példátlan cinizmus.