Különösen érdekes ez annak fényében, hogy nemhogy nem korlátozásról van szó, hanem annak a szívhangnak a meghallgatásáról, ami a magyarok kétharmada szerint a gyermeki élet kezdetét jelzi. Bár magas a labda, mégsem a kritikusok élettel szembeni fura érzéketlenségéről kívánok itt értekezni.
Ennél sokkal fontosabb, hogy az életpárti oldal ne essen hasonló módon az irgalmatlanság csapdájába – természetesen nem a magzatgyermekek, hanem a kismamák vonatkozásában. Rájuk legalább annyira kell vigyázni, őket legalább annyira kell támogatni, mint a szívük alatt növekvő életet.
Hiszen ki az, aki kívülállóként bele tudná magát érezni egy olyan tinédzser helyzetébe, aki egy átgondolatlan éjszaka után páni félelemmel eltelve észleli, hogy a teszt pozitív; vagy mélyen átélné annak az egyedülálló nőnek a vívódását, aki súlyos anyagi vagy akár lakhatási gondokkal küszködve kellene, hogy döntsön az új élet megtartása mellett? A legnagyobb segítség a számukra nem a „gyilkosozás”, hanem az irgalom. Az az irgalom, ami szakértő tanácsadásban, kríziskezelésben, örökbefogadásban, anyaotthonok építésében-finanszírozásában és hasonló aktív segítségnyújtásban nyilvánul meg.
Ha az ő szívüket is jobban meghallgatjuk, minden bizonnyal még több élet megmenthető lesz.
2022.09.16. (XXVI/37)
