Jean Raspail francia író és felfedező 1973-ban vetette papírra vízióját az európai civilizáció majdani pusztulásáról. Raspail épp a Földközi-tenger partján időzött, amikor hirtelen megrohanta egy látomás egy Európa felé közeledő bevándorlókról. Minden előzetes tervezés és jegyzetek nélkül, szerinte „különös”, de egyben „magától értetődő” módon „folyt ki” belőle a mű.
Egymillióan útban Nyugatra
A disztópikus regényben egymillió migráns indul útnak Kalkutta nyomornegyedeiből az ígéret földje, a Nyugat felé. A harmadik világ nincstelenjeiből verbuválódott „haderő” száz hajóra zsúfolódik fel. A heteken keresztül tartó, lassú tengeri út során a flottilla fegyverek nélkül is képes felőrölni a bűntudatos és identitási krízisben levő Európa minden ellenállását, hogy az végül önként ossza meg földjeit és javait velük.