Forrás: Azopan / Bálint Zsigmond
Egy hónap sem telt a romániai rendszerváltás óta, amikor az erdélyi magyar vezetők nekiláttak a jogfosztott állapotok felszámolásának.
A magyar nyelvű oktatást minden szintre ki szerették volna terjeszteni, a korábbi magyar tanintézményeket újra szerették volna szervezni. Ezzel egy időben a fizetett szabadságra küldött Securitate marosvásárhelyi tagjai a Vatra Românească kulturális egyesület álcája alatt elkezdték uszítani a román közvéleményt a magyar törekvések ellen. Azzal riogattak, hogy a magyarok el akarják szakítani Erdélyt. Céljuk eléréséhez a korábbi pártsajtót és a hírügynökségeket is felhasználták. Március 19. és 21. között tettlegességig fajult a konfliktus: a Vatra leitatott Maros-völgyi román parasztokat szállított Marosvásárhelyre, azzal hergelve őket, hogy a magyarok ölik a gyermekeiket. A felbőszült tömeg Bolyait és Petőfit is meg akarta lincselni, nem tudván, kik ők, végül a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) székházát vették ostrom alá: Sütő András írót úgy megverték, hogy egyik szemére megvakult. Mindezt a rendőrség tétlenül nézte végig.
A zavargások három magyar és két román áldozatot, valamint 278 sérültet eredményeztek.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »