Körülbelül 67 hektáros területen számtalan tükrökhöz hasonló „vízkocka” fekszik egymás mellett. Minden „tükörben” halakat tenyésztenek, és zöld eperfák veszik körül. A halak a selyemhernyók ürülékét eszik, az ő ürülékükből pedig a medencék tápláló iszapja válik, amellyel az eperfákat trágyázzák, ezeknek leveleiből táplálkoznak a selyemhernyók. A folyamat jól megfigyelhető a kelet-kínai Csecsiang tartomány Hucsou város vidékén, ahol ezer éven át is működő eperfaföldes halastavak találhatók, amelyek 2014-ben felkerültek a példamutató mezőgazdasági világörökségek listájára a körforgásos mezőgazdaság jó példájaként. „Az eperfaföldes halastavakat őseinktől örököltük. Itt nőttünk fel, évről évre ezt az életmódot folytatjuk”, mondta Csang Acsou, a helyi gazdálkodó a CMG tudósítójának.

A körforgásos hasznosítás és a helyi lakosok harmonikus fejlesztése, a természettel való együttélést szem előtt tartó kínaiak ideálja.

A nem messze fekvő Csürong városában a helyiek évek óta törekednek az ökoszisztéma működésével összhangban folyó mezőgazdaságra.

„Most a rizsföldeken 130 fajta állat él, régen csak 10-20 fajta volt. Az égen sas repül, a hegyen vad majmok élnek, a víztározóban pedig óriásszalamandrák úsznak”, mesélte a CMG tudósítójának a helyi környezet változását Csao Jafu, Csiangszu tartomány Csürong városa Daizhuang falvának mezőgazdasági szakértője.

Csao Jafu 2002-es nyugdíjba menetele után nagyon világos céllal jött Daizhuangba: környezetbarát mezőgazdasággal teljesen meg akarta változtatni a falu szegényes arculatát, helyreállítani a helyi ökoszisztémát, és fenntartható zöld fejlesztéssel gazdagítani a falut.

„Műtrágya nélkül is jól tud nőni a gabona, növényvédő szer nélkül se jönnek súlyos kártevők és betegségek...” A siker érdekében a helyiek akciókat kezdtek, lezárták a hegyek felső részét az erdősítés érdekében, a hegyoldalakon erdőt ültetnek, abban pedig  füvet nevelve csirkét, libát, disznót és kecskét tenyésztenek, a hegy lábánál organikus módon rizst ültetnek.

„Fontosnak tartjuk a biológiai sokféleséget, a sérült természeti ökoszisztéma javítását, hogy egységben kezeljük a hegyeket, a vizeket, az erdőket, a mezőket és a tavakat” – tette hozzá a szakértő.

A rizsföldön történő biológiai termelést így magyarázta Csao Jafu: „Konkrétabban mondva, a rizsföldön rizs mellett kacsát is tenyésztünk, ugyanakkor az állattenyésztéshez szükséges füvet és zöld mezőgazdasági trágyának való füvet ültetünk, és a rizs betakarítása utáni maradványok mind organikus trágyává válhatnak a mezőn. Van egy titkunk is, a rizshéj eltávolítása után visszatesszük a rizshéjat a mezőbe, ami segíti a korpa és más organikus trágya rothadását.”

Több mint tízéves erőfeszítések révén a nagymértékben helyreállt ökoszisztéma előnyei kezdtek megjelenni. A gyümölcsöskertekben a rovarokat a madarak eszik, az tápláléklánc tetején álló sas pedig világosan jelképezi az ökoszisztéma javulását. 

Yao Vejcsao, Daizhuang pártbizottságának titkára a hozamokról is tájékoztatta a CMG tudósítóját: „2019 végén falunkban az egy főre jutó átlagos éves nettó jövedelem már elérte a 31 ezer jüant, ami tízszerese a 2003-as adatnak.”

A környezetbarát mezőgazdasági módszer nem csökkentette a helyi termelési hatékonyságot, hanem igazán gazdaggá tette a falut.

Daizhuangban a helyiek modern koncepcióval helyreállították a helyi ökoszisztémát, és egészséges fejlesztési útra léptek. Hucsou város Hefu megyéjében Csang Acsan az ősök által örökített vagyonos termeléssel foglalkozik, és elégedett a mostani életével: „Évenként kb. 50 ezer jüan a bevételem, ha előnyös az ár a halpiacon, akkor akár több mint 100 ezer is lehet. Az élet viszonylag kényelmes. Habár keménynek is lehet mondani, nem vészes, mert ugyan fáradságosan dolgozunk, de az év végén minden bevétel a sajátunk.”

Qin Liang riporter

(A CHINA MEDIA GROUP fizetett cikke)