Ürümcsi sokszínű, hiszen az utcákon lévő emberek az ország teljes etnikai keresztmetszetét felvonultatják. Ez Kína legnyugatibb és legnagyobb tartománya, Ürümcsiben nagyjából 22 millióan élnek. Utunk első napján ide repültünk Pekingből. A város egy fontos gazdasági és logisztikai csomópont volt az egykori selyemúton és most is meghatározó szerepet játszik az Övezet és Út stratégiai kezdeményezésben. Ürümcsi fontos közigazgatási szerepe mellett a tartomány gazdasági központja is, ezért az 1990-es évek óta tartó gazdasági növekedéssel párhuzamosan nőtt a várost körülvevő urbanizált rész. Együtt Karamay és Korla városokkal a terület teljes ipari termelésének 64,5%-át állítják elő.

Délelőtt elindultunk meglátogatni egy logisztikai központot, mely egy kereskedelmi csomópont a nyugat és a kelet között vonattal lebonyolított kereskedelemben. Kína városaiból rengetegféle áru érkezik ide – mint például ruházati cikkek, elektronikai vagy műanyag termékek – és indul tovább innen a nyugati országok felé. 

A logisztikai központból egy autógyárba látogattunk. Az egyik guangzhoui márka, a GAC MOTOR modelljeinek gyártását tanulmányoztuk. Az autókat több gyártósoron szerelik össze, van olyan alkalmazott, aki az elektronikai berendezésekért, míg más a karosszériáért felelős. Mindenki szakember a maga területén. A különböző alkatrészeket, mint például a kocsiajtó, önjáró kis robotok szállítják az állomáshelyekre. A robotok nagyon intelligensek, mert ha a valamiféle akadály gördül eléjük, érzékelni tudják és azonnal megállnak. Útjukat a rakománnyal majd csak akkor folytatják, ha az akadály elhárult előlük. 

Ürümcsiben a harmadik állomásunk egy ujgur kenyeret készítő péküzem volt. Már messziről lehetett érezni a frissen sült naan (vagy náng, ez a helyi neve a kenyérnek) illatát. A kenyér ropogós és omlós. Többféle ízben készül. Az alap a szezámmagos naan, de van belőle paprikás, diós, mazsolás és a kedvencem, a rózsakrémes. Kissé édeskés-fanyar íze teszi különlegessé. Az üzemben ellestük a naan készítés technikáját és mi magunk és neki láttunk elkészíteni a saját ujgur kenyerünket. A naan lisztből, egy kis vízből, sóból és olajból készül. ezeket az összetevőket gyúrják egy maroknyi gombóccá. Amikor elkezdjük kinyújtani a kenyértésztát, nagyjából úgy, mint a pizzatésztát, akkor meg kell csipkedni egy kicsit a tészta szélét és egy hullámos peremet gyúrni a tésztának. Aztán mehet is az egész a sütőbe vagy, ha valakinek van, akkor a kemencébe. Az üzemben tejtermékeket is készítenek, kóstoltunk nagyon finom tejes teát, ami egy xinjiangi recept alapján készült. De volt még ott nagyon krémes állagú joghurt és tejből készült cukorka is.

A nap zárásaként a xingjiangi ’grand bazaarban’ tettünk egy sétát. A vásárban sokféle kézzel készült termék, húros hangszerek óriási választéka várja a vásárlókat és a turistákat, akik különböző ajándéktárgyakat, kendőket, teaféléket és szárított gyümölcsöket is belepakolhatnak a kosaraikba.

Két nappal később, reggel már Akesuban ébredtünk. Ez egy közepes méretű város a Hszincsiang Ujgur Autonóm Területen, nagyjából 700 ezer lakossal. Délelőtt a város egyik általános iskolájában tettünk látogatást. Az intézmény 1961-ben épült. Az egyik minősített pedagógus körbevezetett bennünket az iskolában és mesélt az életéről is. Mielőtt tanár lett, biokémiát hallgatott a hszincsiangi egyetemen, majd később Sanghajba ment tanulni. Ő maga egy szegényebb családból származik és már gyerekkorában eldöntötte, hogy tanár szeretne lenni és tanítani szeretné a gyerekeket, ha egyszer felnő. Ez az idő most elérkezett. Népszerű tanárnak számít a tanulók körében. Az iskolában tett látogatás után, csoportunkat saját otthonába invitálta a tanárnő. Nagyon sok finom fogással kínált bennünket. Számomra a legfinomabb a magyar mézes puszedlihez hasonló kissé fűszeres, édes sütemény volt. A tanárnő mesélt arról is, hogy a férjével mindig és mindenben támogatják egymást, két gyermekük van. 

Miután elbúcsúztunk a tanárnőtől, egy baozi, azaz húsos táskát készítő étterem tulajdonosához indultunk látogatóba. Ő és felesége határtalan kedvességgel fogadott bennünket. Meséltek egyebek közt arról, hogy a 8 fős alkalmazottal működő éttermük kormányzati támogatás nélkül nem élte volna túl a járvány alatti időszakot, amikor is 2 hónapra teljesen fel kellett hagyniuk a húsos táskák készítésével és be kellett zárniuk az éttermet. Megosztotta velünk azt is, hogy feleségével 4 gyermeket nevelnek és még egy másik fiatalnak is segítenek az egyetemi tanulmányainak szponzorálásában. A családlátogatás után meghívást kaptunk az étterembe, ami Aksu egyik frekventált helyén üzemel. Alig akadt szabad hely a falatozóban, olyan sokan voltak. A személyzet egy nagy tál frissen főzött húsos táskával várt bennünket. A baozi mellé gyümölcsteát is kínáltak. A kis húsos táskákat szójaszószba és csípős mártásba tunkoltuk, igazi finomság. Pár perc alatt szinte az összes baozi elfogyott.

Kucha egy ősi buddhista királyság volt a Selyemút egyik ágán, a Tarim-medencében található Taklamakan-sivatag északi pereme mentén és a Muzat folyótól délre. Ezen a településen nagy hagyománya van a zenének, így az ősi hangszerek nyomába eredtünk. A húros hangszereknek hatalmas múltjuk van. Az egyik múzeumban rawap és huxitaer hangszerekkel ismerkedtünk. Ezek kinézetre nagyon hasonlítanak az akusztikus gitárokhoz, méretre viszont kisebbek és hosszabb a nyak részük. Az egyik helyi hangszerkészítő mesterhez is ellátogattunk. A műhely három állomásán gőzerővel folyt a munka. Volt, aki faragott, volt, aki gyalult és olyan is, aki már a hangszerek végső megmunkálásán, például a festésen és a lakkozáson munkálkodott szorgosan. A helyiek egy rögtönzött műsorral is kedveskedtek nekünk. A férfiak különböző hangszereken zenéltek, míg a helyiek ujgur néptáncot adtak elő.

 Utunk során a helyi gasztronómiai specialitásokból is kaptunk egy kis ízelítőt. A kínai gasztronómia mellett ezen a területen különleges és igazán jellemző az ujgur konyha, amelynek egyik híres és kedvelt étele a dapandzsi, ami egyfajta átmenet a pörkölt és a paprikás csirke között. Az ujgur ételek jellemzője, hogy inkább tészta alapú, és kevesebb rizst használ. Jellegzetesebb ételeik a grillezett bárány, a különböző kebabok és a sült hal.

Nevezetes még a már említett ujgur kenyér, a naan, ami lehet szezámmagos, zöldséges, rózsakrémes és húsos. Nagyon híres a tésztalevesük is, amit forrón érdemes kanalazni. A tea és a kávé fogyasztásának is évszázados hagyományai vannak. A selyemúti kereskedő központba könnyedén eljutó tealevél és kávébab, megalapozta, hogy kávézók és teaházak működhessenek. Az ide betérő vendégek találkozhatnak arab, indiai és kínai teakülönlegességekkel. Helyi italkülönlegesség a tejes tea és a kancatejből készített joghurt.

Szabó Erika

(A CHINA MEDIA GROUP fizetett cikke)