Török Gábor rámutatott, hogy a kétharmados többséggel szemben jelenleg semmilyen intézményi ellensúly nem létezik a magyar rendszerben. Ezt a jelenséget a politológus „abszolút köztársaságnak” nevezi. A Törökülés című műsor legutóbbi adásában megfogalmazott véleménye szerint Magyar Péterék ráadásul még a Fidesznél is pőrébben mutatják be a korlátlan hatalmi akaratot. Erre a legtisztább példa az a jogtechnikai megoldás, amellyel Sulyok Tamást elmozdítanák: egyszerűen beleírják az Alaptörvénybe, hogy a köztársasági elnök mandátuma megszűnik.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

A helyzet visszásságát az elemző egy történelmi analógiával világította meg. Arra kérte a javaslat támogatóit, gondolják végig: mit szóltak volna ahhoz, ha 2010-ben a Fidesz egy ugyanilyen alkotmánymódosítással távolította volna el a hivatalából az akkori baloldali államfő-jelöltet, Szili Katalint? Aki szerint ez akkor alkotmányosan vitatható lett volna, annak a mostani lépéseket is át kellene értékelnie. Attól ugyanis, hogy egy lépés politikailag hasznos vagy támogatott, az alkalmazott eszköz még nem feltétlenül válik elfogadhatóvá. A Tiszánál jelenleg az akaratáramlásnak kizárólag párton belüli vagy politikai fékjei vannak (például a közvélemény reakciója), de közjogi értelemben vett korlátok nem léteznek. 

A kormány szeptemberre ígért, népszavazással egybekötött új alkotmányozási folyamatával kapcsolatban Török hangsúlyozta: a fő kérdés az, hogy az új alaptörvény valóban teremt-e majd valós intézményi és személyi gátakat a kétharmaddal szemben, vagy végleg konzerválja az abszolút hatalomgyakorlást. 

Bár a Fidesznek, mint a legnagyobb ellenzéki erőnek Török szerint semmi hitele nincs arra, hogy a politikai alapú alkotmányozást bírálja, hosszú távon a Tisza jelenlegi módszereiből egy teljesen új politikai erő profitálhat. Ha a jövőben felüti a fejét egy új ellenzéki formáció, az pontosan ugyanazokkal az érvekkel támadhatja majd Magyar Pétert, mint amikkel ő támadta Orbán Viktort. Így a történelemkönyvekben a jövőben egy közös „Orbán–Magyar-korszakként” hivatkozhatnak erre az időszakra, amely ugyanazt az abszolút, kontroll nélküli hatalomgyakorlást folytatta.

Török Gábor a képviselői mandátumok 12 évben való maximalizálását célzó javaslatot is élesen bírálta. Véleménye szerint ez a szabályozás nemcsak a politikusokat korlátozza, hanem a választókat is megfosztja attól a joguktól, hogy szabadon döntsék el, kire akarnak szavazni. 

A politológus kifejtette, hogy a minőségi törvényhozás alapfeltétele a professzionális politikai elit megléte. Ha a képviselőknek néhány évente kötelezően távozniuk kell, akkor mindenkinek folyamatosan újra kell tanulnia a saját választókörzetét, a parlament és a politikai rendszer működését. A javaslat így alapvetően, de nem feltétlenül pozitív irányba változtatná meg a magyar politika működését. 

Összességében Török Gábor úgy látja, hogy Magyar Péter parlamenti működését és imázsát továbbra is a „kalapács-effektus” dominálja. A miniszterelnök láthatóan nem tud és nem is akar leállni: elsődleges motivációja és politikai iránya a teljes Fidesz-világ módszeres szétverése, amelyben a politikai célok felülírják a jogállami eszközök tisztaságát. 

A Tisza-kormány által közzétett alaptörvény-módosításról megkérdeztük Schiffer András volt országgyűlési képviselőt, valamint Pokol Béla volt alkotmánybírót is.