Ez egy véleménycikk.

A 'Soha többé' üres szólammá vált

A holokauszt óta eltelt 80 év sem volt elég arra, hogy a nyugati világ, főként Európa, tanuljon a XX. század embertelen bűneiből és ne engedjen többé teret a gyűlölet vírusának. A szolidáris nyilatkozatokat, együttérző politikusi posztokat nem követik valós tettek. A vörös vonalakat simán engedik átlépni. Újra és újra megismétlődhet a nagyvárosok utcáin mindaz, amiről azt mondták évekig, hogy 'soha többé'.

Izrael biztonságosabb hely lett, Európa veszélyesebb

Az elmúlt két évben az izraeli hadsereg precíz stratégiával lépésről lépésre leszámolt az ellenségeivel, azok halálos arzenáljaival. A Hamasz vezérkarát likvidálták, a Hezbollahot "lefejezték", az iráni atomprogramot visszavetették, a sort lehetne folytatni. Izraelben ma nagyobb biztonság van, mint október 7-e előtt. A Nyugatról ez nem mondható el, mert olyan mértékben radikalizálódtak a helyi muszlim közösségek, hogy szinte alig múlik el hét, hogy ne kelljen a hatóságnak intézkednie valamelyik városban erőszakos incidensek, vagy azok kitervelése miatt.

A bevándorlás bombája az arcunkba fog robbanni

Az európai demokráciák óriási válság előtt állnak: olyan jeletős lett a bevándorló hátterű, és iszlám hitű társadalmi réteg, hogy az alapjaiban befolyásolja a népképviselet révén a politikát. Az integráció és asszimiláció délibábnak bizonyult - a zsidó-keresztény kultúrán és értékeken nyugvó nemzeti kereteket fokozatosan számolják fel, behozva az iszlám világ minden embertelen gyűlöletét, radikalizmusát - ráadásul mindezt a demokratikus keretek kihasználásával (városvezetők, képviselők, kormánytagok).

Elmennek a zsidók Nyugat-Európából?

Egyre több zsidó vezető pedzegeti azt, hogy a zsidóságnak hosszú évszázadok után már nincs helye Európában. Hiába volt kulcsszerepük olyan rendkívüli nemzetek építésében, fejlődésében mint Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Spanyolország, stb. - sokan úgy érzik, egyszerűen már nincsenek biztonságban. Hiába a kormányzati ígéretek, szép beszédek, a mindennapok valóságában fojtogató a légkör. Végső soron megvalósulhat a náci vezér vágyálma a zsidók nélküli Nyugat-Európáról. Az antiszemita gyűlölethullám minden korábbinál jobban bizonyítja, hogy miért létfontosságú Izrael állam létezése és fennmaradása.

Túszdráma: nemzetek, akik megtagadták a polgáraikat

Több mint 40 ország állampolgárát érintették azok az események, amelyek október 7-én történtek. Kevés olyan ország volt, amely ténylegesen aggódott és tett is a saját állampolgárainak a kiszabadításáért, aki lobbizott az érdekükben (Magyarország az erejéhez mérten ezt megtette). Az európai kormányok erőfeszítései is legtöbbször annyiban merült ki, hogy egy hosszabb, dörgedelmes, Izraelt kritizáló poszt egy csonka mondatában megemlítették a túszok elengedésének kérdését. De szigorúan csak a tűzszüneti követelések mellett. Ennél már csak a társadalmi reakciók voltak gyalázatosabbak, amelyekben megkérdőjelezték, hogy a meggyilkolt és túszul ejtett honfitársak valóban pl. magyarok-e, ha nekik amúgy van izraeli állampolgárságuk is. Ezeknek az embereknek magyar vér csörgedezik az ereiben. Sok esetben a szüleik, nagyszüleik azért kényszerültek elmenekülni Magyarországról, mert a vészkorszakban a saját polgártársaik őket ki akarták irtani. Ilyen történelmi előzmények után morális kötelesség is megtenni mindent a megmentésükért.

Kiderült, hogy kik Izrael valódi barátai és szövetségesei

Nincsenek túl sokan. Elég csak ránézni a legutóbbi ENSZ-szavazások listájára. Egykori stratégiai partnerek sora fenyeget bojkottal, embargóval, egyoldalú palesztinállam-elismeréssel, szankciókkal. Még az amerikai-izraeli kapcsolatok is elképesztő nyomás alá kerültek - a hagyományosan Izrael-barát demokrata-republikánus tengely is megroppant. Magyarország egy ilyen feszült helyzetben kiváló morális tartásról adott tanúbizonyságot. Szilárdan, bátran és világosan állt ki az igazság mellett. A vallásos világon belül pedig az evangéliumi kereszténység bizonyította, hogy rájuk a bajban is számíthat a zsidóság, a zsidó állam.

A radikális iszlám köszöni szépen

Október 7-e méltán hasonlítható szeptember 11-éhez. Azok a dzsihadisták, akik a World Trade Center tornyaiba vezették az eltérített gépeket, ugyanabban hittek, mint akik a pickupokkal áttörték a gázai kerítéseket. Nem szégyellték a rémtetteket, amiket végrehajtottak - GoPro kamerákkal felszerelkezve Full HD-ban közvetítették a mészárlást. Hiába a megcsonkított gyermekek, élve elégetett családok, megerőszakolt nők és elrabolt lányok és fiúk sora - a dzsihádnak sosem volt még ekkora rajongótábora. Még a tömeggyilkosság emléknapján is nyugati egyetemeken tartanak "palesztin" megmozdulásokat, éltetve az "ellenállást". A politika pedig ügyesen kizárólag a Hamasz köré keretezte a történetet, és most azon dolgozik, hogy állammal ajándékozza meg a "palesztin ügyet". Azokat az embereket, akiknek a sosem titkolt céljuk az volt, hogy Izrael állam helyén létrehozzák a saját országukat, egy gigantikus "Gázát", egy terrorállamot.

Beköszöntött a hazugság kora

Hiába a tonnányi felvétel, bizonyíték, a szemtanúk sokasága, az elszenesedett holttestek szívszorító üzenete: az emberek nem akarják elhinni, mi történt október 7-én. A holokauszttagadók táborát megszégyenítő módon gyártják a különféle elméleteket. A hiteles információk helyett a tömeggyilkos mészárosok történeteit, számait pedig mindenféle kritika nélkül átveszik, terjesztik, felnagyítják. Nem csak a közösségi oldalak fotelforradalmárai. Ó, nem. Mainstream sajtóorgánumok, korábban hitelesnek tűnő civil szervezetek, nagy nemzetközi tudásközpontok. Nincs már semmiféle szándék az igazság megismerésére: egyedül a narratíva maradt, egy szélsőségesen anticionista és antiszemita narratíva.

Kétségkívül lehangoló lista ez, de fontos szembenézni a valósággal. Adjon nekünk erőt és tartást az, hogy a világtörténelem legsötétebb óráiban is mindig voltak olyanok, akik bátran szembenéztek a gonosszal, és életük árán is vállalták, hogy kiállnak az igazság mellett.

Én ilyen ember akarok lenni. És Ön?