Az eseménynek a Magyar Természettudományi Múzeum szolgált otthonul, és az amerikai űrhajósok mellett részt vett rajta Marc Dillard, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője, valamint Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos is.
Mind a nagykövetség ügyvivője, mind az űrkutatásért felelős miniszteri biztos kiemelte a magyar-amerikai tudományos, illetve diplomáciai együttműködés jelentőségét, és kölcsönösen elismerték a két nemzet érdemeit az űrkutatás területén.
Marc Dillard az amerikai-magyar együttműködések közül külön méltatta a lézertechnológia, a klímatudományok, a zöldtechnológia, illetve a nemzetvédelem terén végzett közös kutatásokat. Úgy fogalmazott, hogy „együtt végzünk kutatásokat, tanulunk, közösen vállakozunk, és együtt is szeretnénk eljutni a csillagokig”.
Meghatározó jelentőségű példaként emelte ki Dillard a magyar kutatónak, Pavlics Ferencnek (1928- ) a nevét is, aki műszaki igazgatóként az Apollo-program során létrehozott holdjármű, a Lunar Roving Vehicle tervezéséért és kivitelezéséért felelt.
Ez volt ugyanis a világon az első „Földön kívüli jármű”, amely a Holdon tapasztalható terepviszonyokra tervezett különleges kialakításának köszönhetően három napig sikeresen működött a Holdon még 1971-ben (az Apollo–15 űrhajó holdra szállása alkalmával, később pedig másik két példánya 1972-ben az Apollo–16 és az Apollo–17 űrhajók járműveként is).
Ezen missziók pedig a magyar vonatkozású találmány segítségével tudták begyűjteni, illetve hazaszállították anyabolygónkra, a Földre azon holdkőzeteket, melyeket kiállítottak a rendezvény helyszínén.
Végszóként a nagykövetség ügyvivője magyarul köszönte meg a figyelmet a közönségnek.
Ferencz Orsolya űrkutatásért felelős miniszteri biztos ezután tartotta meg beszédét, melyben úgy fogalmazott, hogy
„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem azért, mert könnyű, hanem éppen azért, mert nehéz: elmegyünk a Holdra.”
Majd az amerikai nemzet érdemeit méltatta a Holdra jutás tekintetében.
Ezt követően került sor az asztronauta-delegáció tagjaival megtartott panelbeszélgetésre. Ennek során beszámoltak arról, milyen érzés volt kint lenni a világűrben, illetve részt venni a NASA űrexpedícióin.
Mike Fincke amerikai ezredes három űrrepülésen vett részt karrierje során, melyek alkalmával összesen 351 napot, 15 órát és 10 percet töltött a világűrben. Ezzel pedig az amerikai asztronauták sorában a második helyet foglalja el az űrben töltött idő tekintetében. Társa, Drew Feustel pedig az űrmissziók során 225 napot, 9 órát és 15 percet volt az űrben – ő szintén három űrutazáson vett részt.
Ketten úgy jellemezték az űrséták és űrutazások élményét, hogy azt igazán nehéz szavakkal körülírni.
Leginkább a csodálat, öröm, és a meglepettség érzései járta át őket, amikor az az elképzelhetetlen, űrbéli látvány tárult eléjük.
Éppen az élmény felfoghatatlansága miatt inkább különböző videókat mutattak be a közönségnek, melyek az űrhajó fedélzetén készültek.
A két asztronauta igyekezett ösztönözni a fiatalokat, hogy ha érdekli őket az űrhajózás és szeretnének eljutni a világűrbe, vagy legalábbis az űrszektorban dolgozni, bátran vágjanak bele, tanuljanak és kutassanak. Mike Fincke megemlítette Farkas Bertalan nevét is, akire hősként tekint. Az eseményen szabadon tehettek fel kérdéseket a látogatók.
A Hold felfedezése című időszaki kiállításon különböző holdkőzetekkel és az űrtechnológiával ismerkedhetnek meg a látogatók. A holdkőzeteket az Apolló-misszió tagjai hozta le a Földre 1969 és 1972 között.
