A csontvázmaradványokat egy helyi bevásárlóközpont körüli építési munkálatok során találták meg a munkások még 2004-ben.

Legkevesebb 17 embernek a csontjait őrizte a feltárt „tömegsír”, mely a középkorban egy időszakban kútként funkcionálhatott, csak mivel idővel kiszáradt, betemették és „más célra” kezdték használni.

A csontok mostani, radiokarbonos elemzését a Cambridge-i Egyetem, a londoni Természettudományi Múzeum, a University College, a Francis Crick Intézet és számos egyéb intézet szakértőiből álló csoport végezte el.

Összesen 25 csontmaradványból vettek DNS-mintát a tudósok, és ezekből hatot választottak ki DNS-szekvenálásra.

„Ezek az eredmények újabb betekintést nyújtanak egy jelentős történelmi bűncselekménybe, az askenázi népességtörténetbe, valamint a modern zsidó populációhoz kapcsolódó genetikai betegségek eredetébe.”

– olvasható a tanulmányban.

Az elemzések után a kutatók azt találták, hogy az egymás mellé temetett emberek közül négy személy közeli rokonságban állt, hat pedig erős genetikai rokonságot mutatott a modern askenázi zsidókkal.

Mint kiderült, hogy hat felnőtt, valamint 11 fiatalkorú (csecsemő, kisgyermek és tizenéves) személy maradványairól van szó. Azt is kimutatták, hogy néhányuknak olyan génjei voltak, amelyek arra utalnak, hogy vörös hajuk volt.

A tanulmány szerint a feltárt tömegsírba temették többek között azokat a zsidókat, akik az 1190. február 6-i antiszemita erőszakhullámnak eshettek áldozatul Norwichban.
Ennek során (a harmadik keresztes hadjárat kezdete nyomán kitört antiszemita zavargások szörnyűségeinek részeként) a zsidó közösség tagjait sorra gyilkolták le.

Norwich egyébként a középkori antiszemitizmus (pl. a zsidóellenes vérvádak) történetének egyik jelentős helyszíne volt még az említett pogrom előtt is: 1144-ben például norwich-i Vilmos családja azzal vádolta a helyi zsidó közösséget, hogy ők a felelősek Vilmos haláláért.

Ez pedig az antiszemita vérvádaknak, illetve összeesküvés elméleteknek egy igen korai példája volt. A keresztes háborúkkal járó zsidóüldözések és az „fekete halál” állítólagos terjesztése miatt pedig sokszor lett megtorlások célpontja a középkori zsidóság – nem csak Angliában.

„Annak lehetőségét, hogy a (…) feltárt maradványok antiszemita erőszak áldozataitól származnak, az is alátámasztja, hogy a lelőhely a város középkori zsidónegyedétől közvetlenül délre található”

– mutattak rá a szakértők.

A törött bordákon kívül viszont egyáltalán nem volt jele olyan sérülésnek, amely akkor keletkezhetett volna, amikor a holttesteket a kútba dobták. Bár lehetségesnek tartják, hogy szándékosan ölték meg az áldozatokat olyan módszerrel, hogy annak ne maradjon nyoma a csontokon, feltételezik a kutatók.

(JPost/Hetek)