Ez egy véleménycikk.

Egyre gyakoribb az a nézet, miszerint a nemátalakító műtétek nem jelentenek valós fenyegetést a gyerekek számára.

Közéleti személyiségek, politikusok, és újságírók ismételten hangot adnak azon meggyőződésüknek, miszerint az LMBTQ-lobbi nem létezik, és csupán a politikai jobboldal által felnagyított jelenségről van szó, vagy ha létezik is, legfeljebb Amerika egy-egy távoli szegletében lehet releváns, ám a magyarokra nézve biztosan nem jelent komoly fenyegetést.

Hasonló álláspontot képvisel Hodász András is, amikor azt állítja, hogy

az LMBTQ ideológia fiatalokra gyakorolt hatása csupán sokadrangú probléma, különösen a korosztályban előforduló depresszióhoz és szorongáshoz képest.  

Egyetértek Hodász atyával abban, hogy a fiatalok mentális egészségét előtérbe kell helyeznünk. A cikkében említett szorongás, alacsony önbecsülés és elmagányosodás valós problémák, melyeket a Covid által előidézett speciális körülmények - úgy, mint a távoktatás, vagy az emberi kapcsolatok korlátozása -, tovább fokoztak.

A munka világába önkizsákmányoló módon belevesző és a gyerekek számára nehezen elérhető szülők példája sem segít a fiataloknak megtalálni az értelmes célokat, és valóban fennáll a veszély, hogy a több diploma - több pénz - több fogyasztás tűnik számukra az egyetlen járható útnak a felnőtt élet felé.

De ha a gyerekek mentális egészségét veszélyeztető tényezőket szeretnénk számbavenni,

Hodász atya álláspontja, miszerint a fenti dolgok veszélyesek számukra, ellenben a nemátalakító műtétek és a meleglobbi nem, erősen leegyszerűsítő és a probléma komplexitásához méltatlan.

“Nem vagyok pszichológus” - írja az atya.

Remélem, nem veszi rossz néven, ha pszichológusként éppen ezért néhány kiegészítést tennék a gondolataihoz. 

A nemátalakító műtétet kiragadni a fiatalokra ártalmas jelenségek közül olyan, mintha azt mutatnánk fel, hogy hány fiatal hal bele közvetlenül a kóros elhízásba. Hála Istennek, nem sok. De ez nem jelenti azt, hogy az elhízással nem kell foglalkoznunk, legyinthetünk rá és veszélytelennek minősíthetjük.

A táplálkozási problémák, a mozgáshiány, az egészségtelen életmód egy olyan problémakör, amely rendkívül szerteágazó következményekhez vezethet, és számos olyan későbbi betegséggel mutat összefüggést, amelyek viszont akár halálosak is lehetnek (szív-és érrendszeri problémák, reproduktív nehézségek, mozgásszervi betegségek stb.)

Ehhez hasonlóan a biológiai nemmel, nemi szereppel kapcsolatos problémák, szorongások "jéghegyének" a nemátalakító műtét csak csúcsa.

Az, hogy nem mindenki jut el idáig (mint ahogy nem minden rosszul táplálkozó fiatal lesz kórosan elhízott) nem jelenti azt, hogy a nemi identitással és nemi szereppel kapcsolatos bizonytalanságok ne jelentenének egyre nagyobb problémát a fiatalok mind szélesebb körében.

Pszichológusként úgy tapasztalom, hogy az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik elbizonytalanodnak a saját nemi önazonosságukban

- többnyire úgy, hogy ennek korábban semmilyen jelét nem mutatták (lásd “rapid onset gender dysphoria” jelensége). 

Szakemberi tapasztalataimon kívül további érvként szolgál egy rendkívül fontos, tudományosan igazolt tény, a nemátalakító műtétek és a mentális egészség közötti direkt kapcsolat. Hodász András ugyanis különválaszt két problémát, ami valójában szorosan összetartozik. Abigail Shrier Irreversible Damage c. könyvében részletesen foglalkozik a kérdéssel, s nem véletlen, hogy éppen az atya által említett korosztályt vizsgálja.

Shrier kifejti, hogy az elmúlt években megugrott a nemi szerep diszfóriás esetek száma, különösen a fehér, középosztálybeli, serdülőkorú lányok körében, akik szorongással, depresszióval, megfelelési kényszerrel küzdenek, és az átalakulásban látják a megoldást a problémáikra (1).

A nemátalakító műtétek tehát nem a tinédzserek mentális egészségi állapota ellenére jelentenek valós fenyegetést, hanem éppen amiatt. Naivitás azt képzelni, hogy a kelet-európai fiatalok nem ugyanott fogják keresni a megoldást a problémáikra, mint a nyugati kortársaik.

Lehet, hogy a konkrét műtéti esetek száma hazánkban egyelőre alacsony, de a transzlobbi által sugalmazott megoldás önmagában elég ahhoz, hogy fiatalok sokaságát tegye boldogtalanná.

“Rosszul érzed magad a bőrödben? Lehet, hogy valójában nem is vagy fiú/lány. Műttesd át magad, csak akkor leszel boldog!”

Ez az üzenet számos csatornán keresztül éri el a fiatalokat (TikTok, Instagram, Netflix), és ha mellé még a műtéthez szükséges szabályozás is enyhül (mint azt nyugaton látjuk), akkor ugrásszerűen megnőhet a megoldást ebben keresők száma. A mi fiataljaink pedig pontosan ugyanazt az eredményt várhatják majd egy nemátalakító műtéttől, mint az ottaniak: a legjobb esetben semmit, de valószínűbb, hogy az állapotuk további romlását. 

A transzgender identitással rendelkező személyek körében kiemelten magas a depresszió, a szorongás, az önsértés, valamint a szuicid hajlam előfordulása, legyen szó serdülő vagy felnőtt egyénekről (2).

Ezek az átalakulást követően nem tűnnek el mintegy varázsütésre, sőt a műtét és a hormonális kezelések hatására a kezdeti extázist komoly mélypont váltja fel. Hogy az öngyilkosságok száma az operáció után meghússzorozódik (3), mindezek ismeretében nem meglepő. 

A mentális egészségnek tehát nagyon is sok köze van ahhoz, hogy valaki úgy dönt, nem szeretne többé a születési nemével azonosulni:

láthatjuk, hogy nem a boldog, kiegyensúlyozott fiatalok lépnek erre az útra.

Megfosztani valakit az önfeledt gyerekkortól Hodász atya szerint rosszabb, mint egy nemátalakító műtét. Szakmabeliként mondom, hogy a boldogtalan gyermekkor tragikus, ám az esetek nagy többségében feldolgozható.

Azonban megcsonkítani és hormonokkal telepumpálni egy fejlődésben lévő szervezetet nem az. Onnan nincs visszatérés.

És talán ez az oka annak, hogy sokak számára az egyetlen kiutat végül az jelenti, hogy véget vetnek az életüknek. Ezért én azon az állásponton vagyok, hogy ha mindenképpen választani kell, akkor inkább legyen valakinek gondterhelt gyermekkora, mint örökre tönkretett élete, de a legjobb persze, ha egyiket sem kell megtapasztalnia.

Források:

(1) Abigail Shrier: Irreversible Damage: The Transgender Craze Seducing Our Daughters, 2020
(2) Mental Health Diagnoses Among Transgender Patients in the Clinical Setting: An All-Payer Electronic Health Record Study (liebertpub.com)
(3) Sex Reassignment Doesn’t Work. Here Is the Evidence. | The Heritage Foundation

(A szerző pszichológus)