A szerkesztőségen belül kialakult feszültséget belsős informátorok „polgárháborúként” írják le a New York Post közlése szerint.

Az érték állandó! Most mindenkinek, aki előfizet a Hetek nyomtatott verziójára, online előfizetést is adunk, amivel a friss újság mellett a teljes archívum is elérhető! Részletek: https://www.hetek.hu/elofizetes

Ami az előzményeket illeti, az izraeli külügyminisztérium éles kritikát fogalmazott meg a napilappal szemben, amiért az szándékosan nem számolt be az izraeli polgári bizottság megállapításairól. A jelentés a Hamász október 7-i mészárlása során, illetve azóta elkövetett rendszerszintű szexuális erőszakcselekményeit dokumentálta. Miközben több nemzetközi lap is kiemelten foglalkozott a bizottság kedd reggeli közzétételével, a The New York Times teljesen figyelmen kívül hagyta azt. Ugyanakkor a Times teret engedett Nicholas Kristof véleménycikkének és a hozzá tartozó videós anyagnak. Az izraeli tárca szerint a cikk időzítése tudatos volt, és céljuk a Hamász által elkövetett mészárlás és a tömegesen elkövetett nemierőszak bagatellizálása, illetve egy Izrael elleni „szégyenletes támadás” elindítása volt.

Nicholas Kristof múlt héten hétfőn - egy nappal az izraeli jelentés előtt - leközölt publicisztikájában azt állította, hogy az izraeli biztonsági erők, a börtönőrök és a Sin Bét ügynökei széles körben követnek el szexuális erőszakot palesztin férfiak, nők és gyermekek ellen. Bár Kristof elismerte, nincs bizonyíték arra, hogy az izraeli vezetés parancsba adta volna ezeket az állítólagos cselekményeket, kijelentette, hogy a biztonsági apparátusban olyan „kultúra” uralkodik, ahol ez szerinte „szokásos eljárássá” vált. A legnagyobb felháborodást az az állítás váltotta ki, miszerint Izrael kutyákat képez ki palesztin foglyok megerőszakolására.

A Jerusalem Post szerkesztőségi cikkben határolódott el az amerikai laptól, megjegyezve, hogy ha október 7-ről van szó, a The New York Times-nak jobban tetszenek az alaptalan állítások, mint a tényszerű beszámolók, a kutyákkal kapcsolatos vádat pedig a modern sajtó egyik legrosszabb vérvádjának nevezték.

A cikk hitelességét tovább gyengítik a szerző forrásai. Kristof 14 olyan személlyel folytatott beszélgetésre alapozta írását, akik állítólagos áldozatok voltak, ám szakértők szerint a források szavahihetősége kétséges. Mint az NGO Monitor rámutatott, a Kristof által hivatkozott Euro-Med Human Rights Monitor kapcsolatban áll a Hamásszal, a Committee to Protect Journalists (CPJ) pedig korábban terroristákat is újságíróként tüntetett fel a gázai áldozatokról készült listáin.

A Puck News beszámolója szerint a New York Times munkatársai között komoly elégedetlenséget és széthúzást eredményezett az eset. A szerkesztőség tagjai megkérdőjelezték, hogy a cikk legvitatottabb állításai egyáltalán megfeleltek-e a lap szerkesztőségi követelményeinek. Belső vélemények szerint a helyzet tarthatatlanná vált, a lap egyik újságírója úgy fogalmazott: „Elegem van abból, hogy a vélemény rovat miatt kell szégyenkeznem.”

Az izraeli diplomácia szerint a lap a valóság észveszejtő kiforgatásával az áldozatból vádlottat csinált, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a túszok által elszenvedett folyamatos bántalmazásokat.

Az elhallgatott, 300 oldalas izraeli összefoglalója szerint a nemi erőszak, a szexuális bántalmazás és a szexuális kínzás célja „a fájdalom és a szenvedés maximalizálása” volt. Bár az ENSZ és más szervezetek is közzétettek jelentéseket a támadások során elkövetett szexuális erőszakról – amelyek során körülbelül 1200 ember halt meg és 251-et ejtettek túszul –, ez a jelentés minden korábbinál átfogóbb. A dokumentum 430, túlélőkkel és tanúkkal készített videóinterjúra, több mint 10 000 fényképre és a támadók által készített videóra, valamint a támadások helyszíneiről származó hivatalos feljegyzésekre és anyagokra támaszkodik. Mint a Neokohn összefoglalójából kiderül, a Hamász-terroristák nemcsak kivégeztek izraeli nőket, hanem „szándékosan és szisztematikusan beszennyezték őket”: a terroristák egyes esetekben szétlőtték a szemüket, az arcukat és a melleiket, más esetekben pedig a legintimebb testrészeiket is. A lap hozzáteszi, hogy a nőket levetkőztették, megkötözték, leszúrták, lelőtték és megégették, és volt, hogy a nemi erőszak alatt és után is végezték velük. Továbbá volt, akit lefejeztek, illetve bizonyos esetekben medencecsontokat zúztak össze, és a szexuális zaklatás még a halál után is folytatódott. „A Beeri kibucban például szögeket, éles tárgyakat, valamint fém- és műanyagdarabokat szúrtak egy nőbe, akinek a holttestét meztelenül és megkötözve találták meg” – írja a Neokohn, hozzátéve, hogy egy másik áldozaton gránátokat használtak.

(JPost / New York Post / The New York Times / BBC / Neokohn)