A veterán diplomatát szenvedélyesen érdekelte a világrend és a geostratégia, egyik leghíresebb könyve is ezt a címet viseli, amely magyarul 2014-ben jelent meg. 

Ebben a volt külügyminiszter elismeri, hogy a majdnem megvalósult Amerika-vezette világrend mély válságba jutott, és a háborúk, etnikai konfliktusok, sőt régiók, kultúrák és vallások közötti drámai összecsapások kora áll előttünk.

Kissinger arra intett, hogy a világnak ma sokkal nagyobb szüksége van a realizmusra, mint bármikor, különösen a Közel-Keleten, ahol az Egyesült Államok által morális célokból elindított, de stratégiailag elhibázott demokráciaexport nyomán világforradalomra törő dzsihádisták igyekeznek összezúzni az Amerika által demokratizálni akart nemzetállamok rendszerét. 

A CBS amerikai televíziócsatornának 2023 tavaszán adott legutóbbi interjúja szerint példátlan politikai tapasztalata, valamint az őt övező nimbusz akkora, hogy amennyiben felhívná Hszi Csin-ping kínai elnököt vagy Putyin orosz elnököt, hogy tanácsot adjon külpolitikai kérdésekben, nagy valószínűséggel ma is felvennék neki a telefont.

Kissinger még azután is aktív volt, hogy idén májusban betöltötte a 100. életévét, részt vett a Fehér Házban tartott találkozókonk könyvet adott ki a vezetési stílusokról, és tanúskodott a szenátus bizottsága előtt az Észak-Korea által jelentett nukleáris fenyegetésről. 2023 júliusában meglepetésszerű látogatást tett Pekingben, hogy találkozzon Hszi Csin-ping kínai elnökkel.

Miután Nixon és Ford elnöksége alatt az Egyesült Államok külügyminisztereként és nemzetbiztonsági tanácsadójaként szolgált, évtizedeken át az amerikai politika mindkét oldalán, illetve a főáramú médiában ünnepelt személyiség volt, az elmúlt években sokan bírálták is, némelyek egyenesen háborús bűnösnek bélyegezték, amiért támogatta az antikommunista diktatúrákat, különösen Latin-Amerikában.

Példátlan életút

Heinz Alfred Kissinger 1923. május 27-én született a németországi Fürthben. Zsidó származása nem könnyítette meg az életét Bajorországban, így családja rövid időn belül Amerikába menekült. Németországban maradt rokonait gázkamrába küldték. 

„Akkor tanultam meg értékelni a rendet, amikor 1938-ban a családommal Amerikába költöztünk. Az utcán egyszer csak rádöbbentem arra, hogy már nem kell azt néznem, mikor jön szembe egy nem zsidó fiú, aki csak arra vár, hogy jól elverjen” – így emlékszik vissza Kissinger arra, miként ismerte meg azt, hogy nemcsak a nácik által megvalósított kegyetlen rend létezik, hanem van olyan világ, ahol a rend a törvényességet, az értékeket és a szabadságot védelmezi. Már diákként elhatározta, hogy ezt a rendet fogja keresni a történelemben és később a diplomáciában is.

Kissinger katonai szolgálata után summa cum laude végzett a Harvardon, majd hamar állami szervezetek kezdték kikérni tanácsait. 1968-ban Richard Nixon republikánus elnök mellett vállalt nemzetbiztonsági főtanácsadói pozíciót – már ekkor az amerikai külpolitika meghatározó alakjává vált – majd 1972-ben külügyminiszterré nevezték ki. 1977-ben, Gerald Ford elnök veresége után távozott posztjáról és tanácsadóként folytatta pályafutását. 

Leginkább az 1960-as és 1970-es évek amerikai külpolitikájában játszott kulcsfontosságú szerepéről vált híressé. Hozzájárult a vietnámi háború lezárásához, Amerika Szovjetunióval való kapcsolatának enyhüléséhez, a Kína felé való kapcsolatok megnyitásához és „a világrend egyensúlyának fenntartása érdekében” demokratikusan megválasztott vezetők elmozdításához, diktátorokat segítve hatalomba. 

A Közel-Keleten bebizonyította, hogy képes tárgyalóasztalhoz ültetni az ellenfeleket, különösen az 1970-es évek arab–izraeli konfliktusai és a Sínai II. megállapodás 1975-ös tárgyalása során, amely – legalábbis átmenetileg – stabilizálta a kapcsolatokat Izrael és Egyiptom között.

Sokan beszédesnek tartják, hogy a világ vezetői előszeretettel kérték ki és hallgattak Henry Kissinger tanácsaira, aki rendszeres résztvevője volt a Világgazdasági Fórumoknak, illetve a Bilderberg-csoport találkozóinak is egyaránt. Ugyanakkor az is érdekes tény, hogy Kissinger saját bevallása szerint is azon Külkapcsolatok Tanácsából indult, melyet számos amerikai újságíró árnyékkormányként emleget, hiszen bár kevés információ ismert róla, a főáramú média és az amerikai kormányok vezető személyiségeinek nagy része innen kerül ki. 

Kissinger az orosz–ukrán háború elején figyelmeztetett arra, hogy Oroszországot nem szabad lebecsülni, és béketárgyalások útján kell elkerülni az újabb világháborút. Egy interjújában kijelentette, hogy az ukrajnai háború fordulóponthoz ér, és Kína tárgyalásokat kezd.

A CBS Newsnak nyilatkozva elmondta, úgy véli, hogy a tárgyalások az év végére várhatók. A konfliktus lezárása érdekében tárgyalásokon keresztüli békére szólított fel. Azon véleményének is hangot adott a januári Világgazdasági Fórumon, hogy korábbi álláspontjával ellentétben már támogatja Ukrajna jövőbeni NATO-tagságát, mert egy semleges Ukrajnának a jelen körülmények között már nincsen értelme.