Minden arra enged következtetni, hogy az amerikai elnökválasztás főszereplői még kevésbé lesznek képesek elfogadni egy esetleges választási vereséget, mint Hillary Clinton 2016-ban. Pedig az is emlékezetes! Egy egész ország, sőt a nyugati közvélemény az egykori first lady kirohanásaival volt elfoglalva, és évek mentek rá a demokraták azon igyekezetére, hogy Trumpot balhoroggal kiüssék az elnöki székből.
A demokraták jó ideje mesteri szintre fejlesztették a szómágia alapú politizálást. Négy évvel ezelőtt az volt a fő üzenet, hogy aki nem demokrata, az szánalmas. A mostani kampányban pedig már most azt sulykolják – pedig még a választásig heteket kell várni –, hogy a szavazás nem lesz legitim, illetve, hogy mire odaérünk, kész tényként kezelje ezt a főáramú médiából táplálkozó tömeg.
A hatósági közegek és az elnök tudatos összeugrasztása a polgárháborús stratégia egyik alapköve.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2020.09.18. (XXIV/38)
