Donald Trump akkor azt írta:
„alaposan figyelni fogja az amerikai állampolgárok cenzúrázását a közösségi médiában”.
Nem tudjuk, számolt-e Trump azzal, hogy alig 20 hónap múlva ő kerül sorra. Kevesebb mint két héttel hivatali ideje lejárta előtt az elnököt kiűzték az összes mérvadó felületről. Nyomtalanul törölték a 11 éve működő és 85 millió követővel rendelkező, ikonikussá vált Twitter-fiókját a több tízezer poszttal és sokmilliónyi felhasználói kommenttel együtt. Ugyanezt tette a Facebook is, a YouTube pedig felfüggesztette az elnök videócsatornáját. Ugyanígy járt az elnök kampányoldala és számos követőjének a fiókja is.
Gavra Gábor akkori publicisztikájában pontosan előre jelezte a veszélyt: „Hiba lenne tehát azt hinni, hogy Jones konteói, Yiannopoulos nem ritkán tényleg undorító polgárpukkasztása vagy éppen Farrakhan antiszemita kirohanásai a Facebook-rendőrség végső célpontja. Ha az ő kitiltásukat szó nélkül lenyeli az amerikai közvélemény, mi tarthatja vissza a Facebookot a Donald Trumpot támogató mémoldalak, vagy éppen a Twittert az elnök accountjának lekapcsolásától?” (Lecsapott a cenzorpallos. Hetek, 2019. június 7.)
Ma már tudjuk: semmi.
Az amerikai demokrácia elég erős ahhoz, hogy a capitoliumi dráma után határozottan megvédje az állam alapintézményeit az elfogadhatatlan erőszakos zavargókkal szemben. Hosszabb távú veszélyt jelent azonban az országot naggyá tevő szólásszabadságot ellenőrizhetetlenül, a jogorvoslat lehetősége nélkül korlátozó techcégek gyakorlata. Ahol ugyanis csak egy vélemény lehet, ott véget ért a demokrácia.
Morvai Péter
2021.01.15. (XXV/2)
