Ahhoz, hogy munkánkat folytatni tudjuk, az Ön támogatására is szükségünk van. Most futó akciónkban a nyomtatott és online hetilap előfizetés mellé ajándék Hetek maszkot adunk. Részletek és a teljes nyeremény lista itt: www.hetek.hu/elofizetes
A jogállami forma a kormányok elszámoltathatóságának lehetőségét hordozva magában jelentős vívmány a társadalmi fejlődés történetében. Brian Z. Tamanaha, a Washingtoni Egyetem professzora ugyanakkor tanulmányában rámutat, hogy időnként a liberalizmussal való kapcsolatának van egy „sötét oldala”, nevezetesen képes azzal társulni a demokráciával szemben (The Dark Side of the Relationship Between the Rule of Law and Liberalism). Napjainkban a nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenysége nyomán világszerte jelentkező neoliberális reformokban nyilvánul ez meg.
A klasszikus liberalizmus a jogállamiságra az egyén szabadságának garanciájaként tekintett, amennyiben a másik egyén, illetve a hivatalnokok túlkapásaival szemben nyújt védelmet. Főbb dogmái a magántulajdon védelme, a szabadpiac és a korlátozott államhatalom. Ludwig von Mises közgazdász szerint például az előbbi kettő minden más feltételnél hatékonyabban képes a jólét megteremtését elősegíteni (a termelési eszközök tulajdonlása növeli a produktivitást, a termékek és szolgáltatások szabályok alá nem kényszerített cseréje pedig kedvez azok megfelelő mennyiségben, áron és legkiválóbb minőségben való rendelkezésre állásának). A kormánynak szánt igen korlátozott szerep – kimerül az élet, szabadság és magántulajdon biztonságának garantálásában – miatt pedig Mises és a többi hagyományos liberális gondolkodó ellenezte a munkanélküli segélyt, az államilag finanszírozott közoktatást vagy a minimálbért.
2020.12.18. (XXIV/51)
