Elég csak megnézni a hazai pártok kommunikációját, amelyen az abszolút győzelemtől a totális kudarcig mindenféle megszólalást hallhat a gyanútlan olvasó, ám szokás szerint - a valóságot valahol a sorok között kell keresni. Talán szó szerint.
A 68 oldalas záródokumentum meglehetősen szakmai és bonyolult nyelvezetét ugyanis körülbelül mindenki úgy csűri-csavarja, ahogy csak szeretné. Pont ezért tekinthető kompromisszumos megoldásnak, merthogy odahaza senkinek sem muszáj lehajtott fejjel elismernie a vereségét.
Mindettől függetlenül persze van egy objektívnek mondható valóság is a hangzatos győzelmi beszédek mögött. Ennek próbáltunk meg utánajárni.
Annyit érdemes elöljáróban leszögezni, hogy a jogállamisági kritérium alapú pénzelosztás, majd utólagos számonkérés azért ingoványos talaj, mert annak értelmezése igencsak szubjektív, és ebből fakadóan politikai nyomásgyakorlásra kiválóan alkalmazható.
Az elmúlt évek, sőt majdnem évtizedek azt mutatják, hogy bizonyos északi és nyugati tagállamok előszeretettel használták ezt a kifejezést úgy általánosságban akkor, ha éppen a közép-kelet európai országokra próbáltak meg nyomást helyezni. Tekintve, hogy az uniós jogrendszer alapvetően azért jól körülhatárolható és így számon is kérhető a tagállamokon, a jogállamiság kifejezése tűnt a nemzeti jobboldali kormányok ellen a leghatásosabb fegyvernek. Illetve annyira nem is, jól látható ez a Sargentini-jelentésből és a 7-es cikkelyből is, ami az uniós bürokrácia lépcsőin iszonyú nehezen tud átjutni, így különösebb retorziót nem is jelent most éppen aktuálisan Magyarország számára.
Illetve mégis, hiszen a vád folyamatosan fennáll, ami politikailag megbélyegzi a vádlottat függetlenül annak jogosságától.
Nem véletlen, hogy az uniós rendkívüli csúcsra Orbánék egy országgyűlési felhatalmazással a hóna alatt érkezett, mely szerint mind a 7-es cikkely lezárását, mind a jogállamisági kritériumra épülő felügyeleti mechanizmus kiiktatásán el kell érnie Brüsszelben a kormánynak. S úgy tűnik ez sikerült is nekik.
Pont ez volt a legnagyobb félreértés a hazai sajtóban, hogy az egyik fél szerint kudarcot vallott Orbánék terve, a másik fél szerint pedig taroltak.
Az uniós döntéshozók és az alkudozó felek éppen ezért egy köztes megoldásra jutottak, ami a "kecske is jóllakik, káposzta is megmarad" elve alapján mindenki számára elfogadható verziót állított ki. E szerint benne marad a jogállamiság, mint elfogadandó érték a megállapodásban, ám arra nem építenek olyan számonkérhetőségi mechanizmust, amit hatékony politikai fegyverként lehetne használni adott esetben Magyarországgal és Lengyelországgal szemben. Legalábbis nem jobban, mint eddig bármikor.
A hollandok által képviselt hardcore kezdeményezés arról szólt, hogy közvetlenül a jogállamisághoz kössék az uniós pénzek kifizetését. Mind a rendkívüli gigakölcsönét, mind a 2021-2027-es uniós költségvetés pénzeit. Nem véletlenül nevezte meg ellenségeskedő félnek Orbán Viktor Mark Ruttét az egyik sajtótájékoztatójában.
A jogállamiság, mint kifejezés ugyan belekerült a zárószövegben, szó szerint így:
"Az Unió pénzügyi érdekeit az uniós szerződésekben foglalt általános elvekkel, különösen az EUSZ 2. cikkében foglalt értékekkel összhangban kell védeni... Az Európai Tanács hangsúlyozza a jogállamiság tiszteletben tartásának fontosságát."
Nos, ez pont annyit jelent, ami oda van írva, és nem többet. A Tanács elnöke, Charles Michel (ő is kiemelten lobbizott ezért a kritériumért), valamint a Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen is sikerként könyvelte el ezt a bejegyzést, ám ez egyáltalán nem egyezik azzal az eredeti elképzeléssel, mely szerint a pénzügyi kifizetésekkel állandóan sakkban lehetett volna tartani az éppen renitensnek kikiáltott országokat.
Ezt körülbelül senki sem tudja, és pont ebben van Orbánék sikere. Elméletileg a szöveg felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy a kihágások esetén "intézkedéseket javasoljon". Erről a Tanács döntene aztán minősített többséggel. Tulajdonképpen 2021-től az eszköztár részévé vált a jogállami fék, de talán mégsem.
Sokak szerint a kukába került ezzel a szöveggel a jogállami mechanizmus, mert az kizárólag az uniós költségvetés rovására elkövetett csalásokkal és szabálytalanságokkal szemben nyújt védelmet.
Azaz, nem sok minden változott az eddigi eljárásokhoz képest.
Beszédes az is, hogy a szöveg szerint az Európai Tanács rövid időn belül vissza fog erre a kérdésre térni. Azaz nem világos még mindig, hogy milyen körülmények esetén lenne szükséges a pénzek kifizetésének felfüggesztése, vagy csökkentése.
A legnagyobb európai lapok is arról írnak, hogy jogállamiság tekintetében a magyar és lengyel félnek kedvező megoldás született.
A Le Figaro elemzésében az olvasható, hogy a döntéshozók nem erőltették a jogállamiság kérdését Budapest és Varsó érdekében. A Spiegel pedig azt írja, hogy nagy engedményeket tettek Orbán Viktor magyar kormányfőnek az Európai Tanácsban, mivel "nem kell egyelőre aggódnia a jogállamiság ügyében." A jogállamiság elveinek védelmére tervezett mechanizmust "darabokra szedték" - mint fogalmaznak. A brüsszeli folyamatokat szorosan monitorozó Politico pedig arról ír, hogy egy komplett erre vonatkozó szövegrészlet kikerült a végső dokumentumból. Tehát a mechanizmusra vonatkozó rész kikerült, csupán említés esett a jogállamiságról.
A cikk címében is említett kérdésre tehát egyelőre az a válasz, hogy jelenleg nincs jogállamisági fék, a jövőben viszont vélhetően a kezdeményezők miatt még sok csata várhat a magyar kormányra.
(Index, Origo, Bruxinfo, Le Figaro, Spiegel, Politico)
