A nikó három műszakban dolgozik nővérként egy vidéki kórházban. Özvegy, két iskoláskorú gyermeket nevel, otthonában ápolja stroke után fél oldalára lebénult özvegy édesapját. Kamaszodó legidősebb gyereke igyekszik besegíteni, akinek osztályfőnöke telefonon értesítette Anikót, hogy a fiú „rászokott” a falcolásra. Anyagi nehézségek is nehezítik az életüket, folyamatos csúszásban van a lakáshitelük törlesztése, egyre nőnek a hátralékok is. Két műszak közt intézi a bevásárlást, a háztartást, a gyerekek ügyeit, és gondozza ágyhoz kötött édesapját.
Az elmúlt évben tizenöt kilót fogyott, nincs étvágya, állandóan fáj a gyomra, és amikor végre sikerül nyolc órát aludnia, akkor is fáradtan ébred. Úgy érzi, mintha lassított felvételen, kívülről nézné a saját életét. Kollégái aggódnak érte, de nem merik mondani neki, hogy eltűnt az az energikus, mosolygós nő, helyette egy sápadt asszony jár-kel „robotüzemmódban”, aki immár csak halványan emlékeztet egykori önmagára…
A fenti történet nem kirívó, tömegek élnek Anikóhoz hasonló helyzetben. Nem mondható korunkra, hogy „boldog békeidő” volna, jellemzően folyamatos a krízisállapot a világban, legyen szó pandémiáról, gazdasági és klímaválságról vagy háborús konfliktusokról.
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Átmenvén a siralom völgyén
Trianon túlélése és ami ebből következik »
Sávuot: a törvényadás ünnepének eredete
Az Ószövetség egyik legjelentősebb nemzeti és vallási ünnepe volt – de az Újszövetség egyik meghatározó eseménye is ezen az ünnepen történt »