Letenyétől Szlovénián (Maribor, Ljubljana) át rövid pihenővel, körülbelül 4 órás út után érkezünk Gradóba, mely Észak-Olaszország keleti csücskében, az adriai lagúna közepén, több kisebb szigeten fekszik. Mögötte húzódik a Karni-Alpok koszorúja, előtte pedig a Trieszti-öböl, a maga páratlan szépségével. Trieszt után már alig van forgalom, szédítő tájakon haladunk.
Grado autóval két középkori úttá alakított gáton közelíthető meg: az egyiken Aquileia felől, a másikon Monfalcone-Trieszt felől. Mi az utóbbi választottuk, amely nagyon érdekes, kicsit még félelmetes is, mert elég magas volt a víz szintje.
A helyiek kis Velenceként is emlegetik lagúnái, hangulatos utcái miatt, és azért is, mert a két-háromezer fős őslakosság java a helyi halászok és velencei kereskedőcsaládok leszármazottjaiból áll.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2022.08.05. (XXVI/31)
