A járvány kezdetekor a nagynevű divatházak és a fast fashion üzlethálózatok bíztak benne, hogy a kialakult helyzetet megússzák némi bevételkieséssel; átmeneti nehézségként kezelték a kialakult szállítási és gyártási nehézségeket. Eleinte az első számú olasz divatkamara, a Camera Nazionale della Moda Italia is úgy becsülte: ha egy negyedév után realizálódik a helyzet, talán szerencsések lesznek, és „csak” 100 millió eurós veszteséggel zárnak. De ahogy fokozódott a járványhelyzet, a divatipar minden szereplője kénytelen volt szembenézni a Covid-19 hatásával.
A luxusmárkák bizonytalan időre elveszítették vevőkörük jelentős részét, mivel ez a szektor főként a tehetős kínai vásárlókra alapoz világszerte, és a korlátozott, majd később jelentősen szigorított utazási feltételek miatt minimálisra csökkent a vásárlóerejük gerincét képező „divatturisták” száma. Ez számukra alsó hangon is dollármilliók kiesését jelentette. Persze mondhatnánk, hogy ez még nem a világ vége, hiszen viszonylag keveseket érint az a probléma, hogy több ezer euróért vásárolnak-e luxus cikkeket ázsiai barátaink. A tapasztalatok szerint azonban, ami a nagy divatházakat érzékenyen érinti, még ha közvetett módon is, de eljut a divatvilág többi szegmenséhez. Éppen ezért jelzésértékű, hogyan reagálnak ilyenkor a divat nagyágyúi.
Annyi pólót és melegítőnadrágot még soha nem adtak el, mint a járvány idején.
2021.02.05. (XXV/5)
