Illusztráció(Fotó: Shutterstock / PuzzlePix)
Újabb tanév vette kezdetét a napokban, aminek apropóján most teljes terjedelmében elérhetővé tettük korábban ebben a témában megjelent cikkünket.
Sokszor a kisgyerekes családok számára másfajta naptár van érvényben. Az évek nem is igazán januárban kezdődnek, sokkal inkább szeptember elsején, a tanévkezdés napján. Az ősz egy új kezdetet jelent a forró és laza szervezésű, könnyed napok után. Visszatérnek a kötött programok, újra fontossá válik a feszes időbeosztás, hirtelen mindannyian koncentráltabbá válunk. Ez egy olyan napja az évnek, amikor a pihenésre berendezkedett életvitelünket azonnal át kell váltani egy katonásabb menetrendre, hiszen ilyenkor a fejünkben is becsöngetnek.
Vannak olyan szülők, akiknek gyermekkori emlékeiben az iskola, a tanár nem pozitív szereplő, mégis érdemes esélyt adni gyermekeinknek, hogy szeressenek iskolába járni. Szeptemberhez közeledve hasznos ezeket a régi sérelmeket feldolgozni, elfelejteni, és semmiképp sem elrettenteni a gyermekeket. Nem kell, hogy az iskolakezdést feltétlenül ilyen drasztikus váltásként éljük meg. A nyár múlásából fakadó édes-bús nosztalgia hamar tovaröppen, ha szembetaláljuk magunkat a rengeteg teendővel, ami az iskolakezdéssel kéz a kézben jár. Az ősz különös módon magába foglalja az új kezdet lehetőségét, annak ellenére, hogy a természet éppen az ellenkezőjét, az elmúlást sugallja.
Elsőként érdemes rendet rakni a fejünkben, nem mindegy, hogy mit gondolunk az évnek erről a szakaszáról.
Izgalommal várjuk, mint egy új lehetőséget, új kezdetet, megújulást? Vagy épp ellenkezőleg, siratjuk a boldog napokat, és a szeptembert a legrosszabb hónap címmel ruházzuk fel? A változáshoz való hozzáállásunk meghatározza az életérzésünket is. Be kell látnunk, hogy ez a változás elkerülhetetlen: ha akarjuk, ha nem, a szeptember bekopogtat az ajtónkon. Higgyük el bátran: az ősz közeledtével nincs vége minden jónak! Sőt, szemlélhetjük úgy is az eseményeket, hogy még csak most kezdődik az igazi nyüzsgés!
A jókedv és vidámság jó alap, de sajnos nem jön mindig magától, a változás pedig feltétlenül feszültséget generál az ember lelkében. Viszont, ha kellőképpen ügyesek és rafináltak vagyunk, kihasználhatjuk a változással járó kellemes izgalmat és a várakozás örömét. A szülők képesek rá, hogy a nagy eseményekhez kötődő jó élményeket erősítsék a gyerekekben, a kisgyerekek pedig mindig vevők egy kis csiklandozó izgalomra és bizsergető várakozásra. Ugyanúgy működik ez, mint a szülinap.
Ahogy közeledik, egyre csak fokozódik az ünnepelt hangulata, jó érzés tölti el, ha a meglepetésről, az ajándékokról, a barátokról és az ínycsiklandó tortáról merenghet.
Az iskolához is kötődnek kellemes emlékek.
Ha nem jönnének, maguktól idézzük fel őket, beszélgessünk róluk: a tanterem akváriumáról, az utolsó osztálykirándulásról, a színesre festett papírpillangókról a suli-, oviudvaron, vagy a homoktortáról, amire a dadus cseresznyét is tett. Beszélni kell arról is, ami rossz volt, de már nem is fáj úgy, mint akkor: az egyesről, amit azért kaptál, mert nem tudtad a verset, a hasraesésről a csúszós focipályán, amikor mindenki kinevetett, vagy amikor a legjobb haverod beteg lett, és senki nem akart veled játszani. A gyerekek szeretnek arról beszélgetni, ami foglalkoztatja őket, nekünk elég csak figyelmesen hallgatni. Nem is nehéz!
A családok is kieszelhetnek saját praktikákat a változással járó stressz csökkentésére. Remek tradíciónak ígérkezik, ha akár barátokkal közösen búcsúztatjuk el a nyarat. Ez semmi komoly erőfeszítést nem igényel tőlünk, egyszerűen csak grillezzünk egyet felidézve a nyár ízeit, miközben, elmesélhetjük egymásnak a vakációnk legszebb pillanatait. Egy ilyen nyárbúcsúztató parti arra is alkalmas, hogy előretekintsünk. Máris elkezdhetjük tervezgetni az őszi programjainkat, főleg, ha volt olyan, ami nem fért bele a nyári hónapokba. Ősszel is elmehetünk kirándulni, vagy egy vadasparkba, és a gyümölcsszüretek is jó mókának ígérkeznek.
Persze a családi kupaktanácsok is fontosak, ahol komolyabb dolgokat is átbeszélhetünk szeretteinkkel: például a gyerekszoba átrendezését, hogy beférjen az új íróasztal.
Beszélgetésre, csevegésre megfelelőek a kisebb túrák is, ahol séta közben tárgyalhatja meg a család apraja-nagyja az őt érintő kérdéseket. Talán előkerülnek a szorongást keltő gondolatok is, amik az iskolával kapcsolatosak, ezeket is könnyebb kibeszélni a kedvenc nyári kirándulóhelyünkön, és talán a megnyugtató üzenet is elhangzik valaki szájából. Meghívhatjuk a rég nem látott iskolás vagy ovis társakat is. Egy ilyen előzetes kapcsolatfelvétel mindenképpen kellemes emlékeket hoz majd elő a gyerekekből. Szintén hatalmas élmény a kicsik számára, ha például a nagyszüleiknek megmutogathatják az új tanszereiket, új ruháikat és a gyönyörű iskolatáskát. Persze ahhoz előbb be kell szerezni ezeket.
Figyelnünk kell rá, hogy az elmaradhatatlan vásárlások miatt ne az idegeskedésről és fejvesztett kapkodásról szóljon a nyár utolsó hete! Két-három céltévesztett rohanós nap tökéletesen ki tudja törölni a nyári pihenés eredményét, és a család úgy hever lepadlózva, kutyafáradtan, mintha nem is lett volna vakáció. Ez persze rányomja a bélyegét az iskolakezdésre is, ami így már aligha nevezhető jónak. Rengeteg vitát és csalódást elkerülhetünk, ha előre, közösen egyeztetjük a bevásárlólistát.
Pontosan tudnunk kell, hogy kinek mire lesz szüksége az új tanévben, nem utolsósorban fel kell mérnünk azt is, hogy futja-e majd mindenre a családi költségvetésből.
Minden gyereket felvillanyoz, ha a tanszereket maga választhatja ki.
Magas fokú önfegyelmet követel a szülők részéről, de ha sikerül nyugodtnak maradni, nagyon jó eredményekkel zárhatunk egy családi bevásárlást, még akkor is, ha a gyerekeknek egy-két vonzó darabról le kell mondani a következő fizetésig. Ha ezek után még az esti lefekvés idejét is sikerül előbbre hoznunk az utolsó héten, elkönyvelhetünk magunknak egy-két piros pontot.
A biztonságérzet a család minden tagja számára fontos, a gyerekeknek különösen lényeges a bizalom légköre. Sajnos a mostani kiszámíthatatlan időszakban, szinte lehetetlen életünk minden területét tudatos kontroll alatt tartani. A pandémia alaposan szétzilálta az iskolák és óvodák mindennapi, megszokott életvitelét. A most következő, újra egy olyan félév lesz, amelyről nem tudjuk biztosan, hogy milyen körülmények között kell majd helytállni. Pedig a gyerekek és fiatalok körében a bezártság és elszigeteltség komoly károkat okoz, az eddig teljesen természetesen végbemenő szocializációs folyamat sérül leginkább.
Ennek legnagyobb kárvallottjai a középiskolások, náluk minden évfolyamot súlyosan érintett a kényszerű magányos tanulás. Egész osztályok vannak, ahol az osztálytársak még csak nem is ismerik egymást, hiszen alig pár hetet tölthettek el egymás társaságában, ami mesze nem elég egy osztályközösség kialakulásához.
Az általános iskolások sincsenek jobb helyzetben, sőt őket még az önálló tanulás terhe is jobban sújtja, hiszen életkoruknál fogva a legtöbben még alkalmatlanok a tanáraik jelenléte nélkül elsajátítani a tananyagot. Egy alsó tagozatos kisgyerek felnőtt segítsége nélkül, visszajelzés nélkül, aligha tudná elsajátítani és begyakorolni az alapkészségeket. Iskola-, és tanárfüggő is, hogy biztosítanak-e interaktív online órákat vagy inkább e-mailben küldik ki az elvégzendő feladatokat. A most következő tanév ugyanebben a bizonytalan légkörben kezdődik, a családi háttér, a szülő szerepe így az oktatásban is még inkább felértékelődhet.
A REGIO JÁTÉK friss felmérése szerint tanévkezdés előtt a szülők mélyen a zsebükbe nyúlnak, ugyanis egy általános iskolás-korú gyermek teljes beiskolázása akár 50 ezer forint is lehet. Ha a tanszerek mellé új iskolatáska is szükséges, az akár meg is duplázhatja a költségeket. A kutatás alapján a szülők 97 százaléka a hagyományos oktatást preferálja az online tanítással szemben, mivel az utóbbi miatt több feladat hárult a szülőkre, de a technikai problémákat és ingerszegény környezetet is negatívumként említették.
Azok a gyerekek, akik most kezdik az iskolát, vagy az óvodát a járványhelyzettől függetlenül több törődést igényelnek. Főként a család tud segíteni a teljesen jogos szorongásaik leküzdésében. A szakembereknek nagyon jól használható tippjeik vannak arra, hogyan formáljuk át szép finoman az ijedtséget várakozássá. Szekunda Györgyi, gyógypedagógus- óvónő a Hetek megkeresére megosztotta javaslatait. Az oviba készülő kicsik szüleinek javasolja, hogy ha lehet, a gyereknek olvasott, elmondott mesék egy része szóljon az óvodáról. Nagyobb testvérek, de akár a szülők, nagyszülők is mesélhetnek saját élményeikről, ovijukról.
Ha emlékeznek rá, mindenki elmondhatja, mi volt a jele, lehet arról is beszélgetni, mik lehetnek még óvodai jelek. A legjobb, ha közösen le is rajzoljuk a kedvenceinket. Még a felnőttek is tartanak az ismeretlentől, a kisgyereknek is jó, ha nemcsak elképzelnie kell az új helyet, hanem például elsétál arra néhányszor a szüleivel. Meg lehet nézni az intézmény honlapján a képeket is, sőt ha esetleg van kép az óvónénikről, őket is meg lehet nevezni.
Amennyire fontos a kicsiknek a lelki felkészülés, ugyanannyit segíthet, ha néhány praktikus dolgot már meg tud csinálni önállóan.
Le tudja venni a ruháit, tud neki való evőeszközzel enni, tud fogat, kezet mosni, jó, ha megtanulta már, hogyan fújja ki az orrát, megismeri a saját holmiját, játékait. Ezek azon túl, hogy megkönnyítik a gyerekek életét, még magabiztossá is teszik őket. De a legfontosabb mégis az, hogy ha valamit még nem tud, ne korholjuk, ne riogassuk az ovival, ne ijesztgessük az eleven gyerkőcöt se azzal, hogy ott majd viselkednie kell ám! Bőven lesz majd idő a csoportban játék közben megtanulni mindent, ami az ő életkorának megfelel, a legfontosabb, hogy jól érezze magát az óvodájában.
„Az első osztályba menő kisgyereknek nincs könnyű dolga, de a felnőttek megkönnyíthetik az óvodáról az iskolára való átállást” – nyilatkozta Mikics Lászlóné a Heteknek. A gyerekek között Gyöngyi néni néven ismert pedagógus 40 évet dolgozott tanítóként, és oktatta nemcsak a kis nebulókat, de sikerült kinevelni az utánpótlást is, a tanító szakos hallgatóit az egyetemen. Iskolájában alapelv a szülő-gyermek-pedagógus hármas egysége, ami annyit tesz, hogy a tanár és a szülő bátran kérdezhetnek egymástól, segítik egymás munkáját a kisgyerek érdekében. Már májusban sor kerül egy felkészítő szülői értekezletre, amit rögtön az első tanítási napon követ egy második. Itt a szülők tanulhatják meg a legfontosabbat: a gyermeküknek az kell, hogy boldogan élhesse meg a kisiskolás kort.
„Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy a gyerek továbbra is gyerek maradhasson, rengeteget játszhasson, mozogjon a szabadban, és minden nap jár nekik a mese, otthon is és az iskolában is.
Érdemes a magánórákat is a minimumra csökkenteni elsőben, bőven elég a heti egy. Egyébként is fontosabb az osztály számára az együtt töltött szabadidő. Sok közös program és kirándulás kell, hiszen az együtt megélt élmény teszi majd őket egymást segítő közösséggé – vallja a népszerű pedagógus. A fokozatosság elvét is hangsúlyozza: – Nem megy minden egyik napról a másikra. A tanulás kemény munka, sokat kell dicsérni, jutalmazni a gyerekeket, miközben állhatatosan gyakorolják azt, ami még nem megy. Ez persze csak úgy működik, ha a hibákat is szóvá tesszük úgy, hogy az nem bántó, hanem inkább ösztönöző. Mivel a kisiskolás gyermekben ösztönösen benne él a tudásvágy, az iskolának nem szabad ezt elvenni tőle, kioltani benne. Sőt a tanárok dolga táplálni ezt a tudásvágyat, de nincs nagy titok a különféle módszerek mögött, a legfontosabb, hogy szeretni kell a kisgyereket.”
hetilap
hetilap
