A nyugati világ kereszténységét bizonyára nem kevés irritációtól kíméli meg, hogy az Egyesült Államok negyed évezredes fennállásának évfordulóján nem a Demokrata Párt kulturális marxizmussal, kritikai fajelmélettel vagy éppen genderideológiával terhelt agytrösztjei birtokolják a kormányzati hangosbemondót. Ennek köszönhetően a megszokotthoz képest jóval kevesebb figyelmet kapnak az Amerika történelmi és világhatalmi szerepével kapcsolatos torz önreflexióik.
Ehelyett a Trump-kormány hivatalos kommunikációja az aranykor beköszöntét hirdeti, továbbá Amerika történetének „mindenkit felszabadító” erejét hangsúlyozza. Az amerikai hűségnyilatkozatból ismert „Isten színe előtti egy és oszthatatlan Nemzet” szlogen pedig rendszeresen felbukkan vezető politikusok, miniszterek nyilatkozataiban, néhány éven belül pedig a fővárosba tervezett Trump-féle diadalív homlokzatán is ott díszeleg majd.
Ismét csak hangsúlyozni lehet: majd az 500. évfordulón is inkább Amerika keresztény örökségét ünnepeljék, mintsem az ország szexuális forradalom exportjában betöltött szerepét! Ugyanakkor nem kell keleti parti liberálisnak lenni ahhoz, hogy némiképp fülbántóan hasson a bibliai terminológia és a birodalmi jelszavak szerves összekapcsolódása. Különösen, amikor a „hegyre épült város” országa éppen minden erejével igyekszik cserben hagyni saját (és az általa oly gyakran emlegetett Isten) szövetségesét: Izraelt.
2026.07.03. (XXX/27)
