Salamon templomszentelő imája máig determinálja a Templom-hegy státuszát.(Forrás: James Tissot)
A zsidó–keresztény hitrendszer különlegessége, hogy egyszerre valósul meg benne az egyén jólétének óvása és a közösségi érdek érvényesülése. Egyetlen másik hitrendszer vagy politikai ideológia sem képes annyira univerzálisan koncentrálni egyszerre egyénekre és az általuk alkotott közösségre, mint a Szentírás világa. A Biblia utat mutat az egyes embereknek abban, hogyan béküljenek meg az élő Istennel (s ezáltal személyes sorsuk egyenesbe kerüljön), ugyanakkor arra is tanítja az Isten követőit, hogy közösségi célokat is tűzzenek maguk elé. Egy hívő ember így sosem individualista, hanem figyelembe veszi kisebb és nagyobb közösségeinek az érdekeit.
A Jeremiás próféta által kijelentett elv különösen fontos ebben a kontextusban: mivel a város, azaz a nemzet jóléte biztosítja az egyénnek is a jólétét, ezért egy hívő embernek is mindent meg kell tennie azért, hogy a nemzete jó helyzetbe kerüljön. A Júdeára szakadó történelmi léptékű ítélet idején a próféta ezt a felszólítást intézte a már deportált zsidók számára: „És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek” (29:7). Ha ez volt az üzenet a fogságba hurcoltaknak, mennyivel inkább igaz ez azokra nézve, akik saját hazájukban élnek?!
Először ószövetségi példákat tekintünk át, amelyek jó modellt nyújtanak arra, miként érdemes közbenjárni országos szintű ügyekért. Utána pedig arra is kitérünk, mit tanít erről az Újszövetség.
2025.03.14. (XXIX/11)
