A világméretű klímaváltozás, s ezen belül a felmelegedés kérdését a tudományos világ ma tényként kezeli, mindenekelőtt a több mint 150 éve folytatott mérések eredményei alapján. A klímaváltozást egyrészt hosszú távon ható természetes okokra (változó naptevékenység és bolygóállás, lemezmozgások, vulkánkitörések stb.), másrészt emberi tényezők hatására (károsanyag-kibocsátás) vezetik vissza. Az erős politikai színezetet öltő viták nem annyira az éghajlatváltozás tényét kérdőjelezik meg, hanem inkább arról szólnak, hogy mennyire felelős az emberi tevékenység az általános felmelegedésért – nagyon leegyszerűsítve a globalisták és a tudósok többsége szerint maximálisan, a szuverenisták szerint viszont minimálisan.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) tájékoztatója szerint a 20. század második felében a melegedést már „nagy valószínűséggel” az emberi tevékenység okozta, a megfigyelt értékek ekkor ugyanis már nagyon eltértek a csak természetes okok és a belső ingadozás hatására szimulált értékektől az Antarktiszt kivéve minden kontinensen. Így nagyon valószínű, hogy a globális átlaghőmérsékletben a 20. század közepe óta megfigyelt növekedés nagy része az antropogén (emberi) üvegházhatású gázok koncentrációnövekedésének tudható be – olvasható az OMSZ elemzésében. Az óvatos fogalmazás oka, hogy az emberi környezetkárosítás elsődleges volta egyelőre csak modellszámításokkal igazolható tudományosan.
„2019-cel globálisan egy rendkívül meleg évtizedet zártunk, amelynek során rekordokat döntött a jégtakaró visszahúzódása és a tengerszint emelkedése is, méghozzá az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok által előidézett melegedés miatt. A hőhullámok és az aszályok sok áldozatot követeltek, fokozták az erdőtüzek kockázatát és terméskiesést okoztak világszerte” – írja elemzésében Lakatos Mónika meteorológus, az OMSZ Éghajlati Osztályának kutatója, egyben az OMSZ Meteorológiai Tudományos Bizottságának titkára.
2020.01.10. (XXIV/02)
