Aktuálishetilap

„Amikor 2017-ben megkaptam az ambulánslapomat, és végigolvastam, nem értettem a felét sem. De annyi világos volt belőle, hogy a betegségem stádiuma 4/A, ami azt jelentette, hogy a végső stádiumban voltam, a diagnózis szerint áttétes rákom volt. Innen indult el a gyógyulásom, akkor kerültem orvosi kezelésre, kemoterápiára, és abban az időben lettem hívő emberré is, a két folyamat párhuzamosan zajlott az életemben” – meséli Svéd Franciska.

Akkor már évek óta élt úgy, hogy a szemei résnyire be voltak dagadva, de mivel egyébként jól volt, ezért nem nagyon szaladgált az orvosokhoz. Aztán egyik kollegája tanácsára elment egy idős szemészorvosnőhöz, aki azonnal elküldte őt a Semmelweis Egyetem Szem­klinikájára, ahonnan továbbküldték CT-re, majd a Margit kórház onkológiájára, onnan pedig névre szólóan az Onkológiai Intézet egyik orvosához. A diagnózis nyirok­mirigyrák volt, ami áttevődött a csontokra is.

„Szerencsés vagyok, mert nem volt soha betegségtudatom, úgy voltam vele, hogy ez van, és ezt meg ezt kell végigcsinálni ahhoz, hogy meggyógyuljak. Visszagondolva, ez is egy kegyelmi állapot lehetett, hogy nem tudott összetörni az orvosi diagnózis. Szüleimnél is azt láttam, hogy soha nem terhelték le a környezetüket a problémáikkal, bármi érte őket, lelkileg nem zuhantak össze. Tulajdonképpen végigdolgoztam a legkritikusabb időszakot is” – mondja Franciska, aki egy lángossütőben dolgozott közel 20 éven át. Három munkatársa is hívő volt, rajtuk keresztül jutott közel Istenhez. Elmondása szerint nemcsak a betegsége volt ebben a motivációja, hanem az is, hogy a fia magán­élete is akkor került válságba, ami nagyon megviselte. Kénytelen volt szembesülni azzal, hogy emberi erővel nem lesz képes megoldani a problémáit.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek