Vlagyimir Putyin orosz és Ebrahim Rajszi iráni elnök a Kremlben. A nyugati világ két fő ellensége?(Fotó: AP / Sergei Bobylev, Sputnik, Kremlin Pool Photo)
Legutóbb a brit hadsereg vezérkari főnöke jegyezte meg, hogy az Egyesült Királyság lakosai jobban teszik, ha felkészülnek a 20. század nagy konfliktusaihoz hasonló volumenű háborúra. Sir Patrick Sanders az általános sorozást is kilátásba helyezve, tulajdonképpen csak megismételte, ami más NATO-országbeli vezetők szájából is elhangzott: Európa nagyon könnyen ismét lángba borulhat.
Korábban a német védelmi minisztérium kiszivárgott dokumentumaiból derült fény arra, hogy Berlin azzal kalkulál, hogy Oroszország 2025-ig kiszélesíti az Ukrajna elleni háborút, ezáltal közvetlenül a NATO-val kerül szembe. A brit védelmi miniszter pedig az idei évet olyan fordulópontnak nevezte, amely a következő öt évben több hadszíntér kibontakozásához vezet, nemcsak Európát, hanem Kínát, Iránt és Észak-Koreát is érintve.
A balti és a skandináv országok érzik magukat a leginkább fenyegetve. Lettország, Észtország és Litvánia Oroszországgal közös határaikon új védelmi rendszerek építéséről döntöttek, miután a Putyinnal szövetséges Belarusz bejelentette, hogy a nukleáris fegyverek használatára is kiterjedő új katonai doktrína elfogadását tervezi. (Világszerte egyre többen mutatnak harciasabb hozzáállást nukleáris kérdésben; legutóbb Manfred Weber, az Európai Néppárt vezetője is felvetette, hogy az öreg kontinensnek gondoskodnia kellene róla, hogy ne kelljen ezen a területen Amerikára támaszkodnia.)
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »