A „körmöci dukátként” is ismert első forint több mint 220 éven át volt Európa legtekintélyesebb fizetőeszköze. Maga a forint szó etimológiailag Firenze nevéből eredeztethető, ahol a XIII. század közepe óta vertek aranypénzt. Ennek a pénznek a latin neve florentinus, vagyis „firenzei” volt, és a fiorino d’oro (firenzei aranypénz) nevének magyarosításából született meg a forint szavunk, melynek régi alakja a „florint”.
Az aranyforintok után Mária Terézia 1750-es pénzrendelete nyomán másodjára 1750 és 1892 között volt az immár ezüstalapú, ún. konvenciós forint Magyarország és az egész Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalos pénzneme.
Az 1848–49-es szabadságharc alatt Kossuth Lajos pénzügyminiszter azzal próbálta stabilizálni az ország pénzügyi helyzetét, hogy a Habsburgok tiltakozása ellenére önálló magyar bankjegyet bocsátott ki forint néven és a történelemben először magyar felirattal. A szabadságharc kitörése után az ország magyar ellenőrzés alatti területein – a szabadság és függetlenség szimbólumaként – nem egészen egy évig a Kossuth-bankó néven elhíresült papírpénz volt forgalomban.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »