Joe Biden alelnökként fogadta Hszi Csin-ping kínai elnököt 2015-ben az Andrews légitámaszponton. Régi ismerősök.(Fotó: AP)
Hogyan írható le lényegre törően az elmúlt négy év amerikai Kína-politikája, és mi az, amit ebből a Biden-adminisztráció továbbvihet?
– Ha „kattintékonyan” szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy az „ébredés” jellemezte a trumpi megközelítést. Ez persze túlzás, hiszen már a korábbi amerikai kormányok is foglalkoztak Kínával, az viszont kétségtelen, hogy Trump sokkal konfrontatívabb politikája vízválasztót jelentett ezen a téren. Ennek a stratégiának a hatékonyságáról még sok vita lesz, de egyelőre a szakmai álláspont az, hogy nem volt túl hatékony. Nemcsak a keménykedő, sokszor egymásnak ellentmondó és következetlen intézkedések miatt, hanem azért sem, mert a Kínával folytatott kereskedelmi háborúval párhuzamosan Trump az európai szövetségeseket is eltaszította magától.
Az Egyesült Államok kész helyzet elé van állítva: Kína gazdasági, politikai és kulturális potenciálja évtizedek óta erőteljesen növekszik…
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »
2021.02.05. (XXV/5)
