Hetek Közéleti Hetilap - Iránytű nélkül a katedrán – Miért nem lehet „semleges” a tanár?

Az oktatáshoz való jog (és az ezzel járó kötelességek) az emberiség történetének legnagyobb részében nem volt mindenki számára elérhető. A 19. századig, a polgári állam megszületéséig, az iskolák alapvetően a jövőbeni elit képzésére szolgáltak. Ettől is eltért a zsidó nép, ahol már a Kr. e. 15. századtól mindenki elsajátította az írás-olvasás készségét, hiszen ez elengedhetetlen volt a Tóra tanulmányozásához és megértéséhez. Ezzel szemben az ókori államokban elsősorban egy szűk réteg, az írnokok, a papok tudtak írni és olvasni, ők jártak iskolába és részesültek a mai értelemben vett oktatásban. Egyébként a tudásnak, a tudománynak, az írásnak és az olvasásnak az eredetét az istenekhez vezették vissza (pl. Egyiptomban Thot, Mezopotániában Nabu), ezért magukat az írni-olvasni tudókat, az iskolázottakat körbevette egyfajta szent tisztelet. Azok a ránk maradt írásművek, amelyek a korabeli oktatást leírják, tele vannak világnézettel, amely nem semleges, hanem az állam nézeteit képviseli az egyes dolgokban.

Pedagógus gyerekkel. (Ókori görög szobor) Forrás: Wikimedia Commons/Walters Art Museum

Az ókori görögöknél a homéroszi eposzok olvastatása (és memorizálása) mellett a ma már klasszikusnak tartott szerzők munkáin keresztül zajlott az oktatás. Természetesen nem volt ez sem ideológiamentes. A „kalosz-agathosz” (szép és jó) eszménye és az adott államhoz való hűség megtanítása igenis része volt az oktatásnak. Egyébként ebből a korból származik az a kifejezés, amely a mai napig a tanárok megnevezésére szolgál: paidagogosz (pedagógus). Ez a szó azt a személyt jelentette, aki elkísérte a gyereket az iskolába, vele együtt meghallgatta az előadást, majd otthon segített neki elsajátítani a leckéket. Tulajdonképpen egy, a tanulási folyamatot végigkísérő személyről van szó (aki rabszolga volt).

A rómaiak nagyon sokat átvettek a görögöktől is, többek között azt az elvet is, hogy a szabad polgárok (a fiúkról van szó) tudjanak írni és olvasni. A latin nyelv oktatása az úgynevezett XII táblás törvényeken keresztül zajlott. Ezek a római köztársaság alapjait jelentő törvények voltak, amelyeket a Forum Romanumon kifüggesztettek. Miközben a fiatalok írni-olvasni tanultak, aközben elsajátították az állam ideológiáját is. Ezen a módon törekedtek arra, hogy a felnövekvő nemzedékekben kiépítsék a respublika iránti elkötelezettséget.