Aktuálishetilap

Szótlan, megilletődött kis focisták csoportját kísérgetjük az FTC-MVM Népligeti Sportközpontjában. Mezükön hordják azoknak az ártatlan áldozatoknak a képét, akik egy 2024-es rakétatámadás során vesztették életüket egy apró, észak-izraeli drúz falu futballpályájánál. Különleges alkalom ez: a Ferencvárosi Torna Club meghívására egy hétig ugyanis Magyarország vendégei a tragédia túlélői, itt gyógyulhatnak, itt feledkezhetnek bele a sport örömeibe, távol a háború zajától, távol a kínzó emlékek helyszínétől, hála a klub elnökének, Kubatov Gábornak, továbbá Maja Kadosnak, Izrael budapesti nagykövetének és Gideon Száár izraeli külügyminiszter kezdeményezésének. A tiniket a klub nagyvonalú felajánlásának köszönhetően a csapat hoteljében szállásolják el és teljes körű ellátást kapnak, sőt napi több edzésre is használhatják az edzőkomplexum egy kijelölt pályáját.

A külügyminiszter és Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke köszöntötte a több mint 30 drúz tinédzser focistából álló csapatot, kiknek jelenlegi vezetőedzője, Robbie Keane korábbi ír válogatott labdarúgó, a 2023–2024-es szezonban a Maccabi Tel Aviv vezetőedzője volt. A Liget Hotelben tartott sajtótájékoztatón Kubatov kiemelte, mennyire nagy megtiszteltetés számukra a csapat vendégül látása. „Érdemes tudni a klubunkról, hogy az 1930-as években kiálltunk a fasizmus ellen, az 1950-es években pedig a kommunizmus ellen” – emlékeztetett, hozzátéve, hogy klubja 14 éve következetesen küzd a kirekesztés ellen. Ünnepélyesen meghívta a jelen levő drúz gyerekeket a Ferencváros családjába, és reménységét fejezte ki aziránt, hogy a nehézségek után az éle­tük jobb irányba fordul majd. „Mi megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy a nehézségeket felejtsétek el, legalább néhány napra” – zárta megnyilatkozását Kubatov.

Gideon Száár beszédében megköszönte a klub elnökének, hogy fogadták a drúz csoportot. Igazi példamutató csapatnak nevezte a Ferencvárost, egyúttal meghívta Kubatovot Izraelbe is, többek között a tragédia helyszínére is. „A szülőkkel beszélve megértettem, mennyire borzalmasan nehéz feldolgozni azt, ami történt, és különös nehézséget jelent az is, hogy olyan helyen érte a támadás a gyerekeket, amely a boldogság, a felszabadultság helyszíne kellene, hogy legyen, a focipályán. Ezért még nehezebb megérteni, hogy történhetett ilyen tragédia.” Az izraeli külügyminiszter a fiatal drúz focistákhoz fordulva kijelentette, nagyon jó időtöltést, és sok sikert kíván nekik Magyarországon. „Azt kívánom a gyerekeknek, a szüleiknek és egész Madzsdal Samsz közösségének, hogy minél hamarabb fel tudjanak épülni ebből a borzalmas sebesülésből.”

A sajtótájékoztató végeztével a csapat a közeli pályára vonult közös képeket készíteni és passzolgatni Gideon Száárral, aki egy gólt is lőtt a közeli kapu hálójába.

A gyerekek kezdenek felszabadulni, és egy-egy mosolyt is elcsípünk az arcokon. Különösen, mikor a nyelvi akadályok ellenére megtaláljuk velük a közös hangot. „Szoboszlai?” – kérdezzük az idősebbeket, mire lelkes helyeslések és a jellegzetes csettintés keretében kapjuk a választ tört angolul: „Yes, yes, Szoboszlai is the best!”

A kérdésre, kit ismernek még magyar focistát, azért Puskás neve is elhangzik, majd valaki lelkesen Kerkez Milos nevét emlegeti. A pálya mellett sétálva kellemes meglepetés éri újdonsült barátainkat: a Liget Hotel ablakából Aleksandar Pešić, a Ferencváros támadójátékosa integet ki nekik.

Az egy évvel ezelőtti tragédiáról nem merjük kérdezni őket, hiszen rendkívül érzékeny még a seb, olyannyira, hogy két játékos is megpróbálja megosztani személyes traumáit azzal a nappal kapcsolatosan, hangjuk azonban elcsuklik. Így inkább magyarországi élményeikről kérdezünk, és úgy tűnik, érzik a vendégszeretetet, és már első naptól kezdve izgatottan várják a programokat.

A program részeként a fiatal drúz focisták edzéseken is részt vehettek korábbi magyar válogatott játékosokkal, megtekinthették Izrael világbajnoki selejtezőmérkőzését Olaszország ellen Debrecenben, valamint találkozhatnak budapesti fiatalokkal is. A debreceni akadémián tett látogatás során a vendégek arról meséltek az akadémia növendékeinek és edzőinek, hogy a sport, különösen a labdarúgás a legnehezebb időkben is kapaszkodót jelentett számukra. A közös játék és az összetartozás érzése segített nekik abban, hogy erőt merítsenek, feldolgozzák a megpróbáltatásokat, és közösségként még inkább összekovácsolódjanak.

Kik azok a drúzok?

A drúzok különleges, zárt vallási-etnikai közösséget alkotnak a Közel-Keleten. Eredetük a 11. századra vezethető vissza, amikor kiváltak az iszlám síita irányzatból. A drúz vallás azóta jelentősen eltávolodott az iszlámtól, és mára önálló, szinkretista hitrendszerként létezik, amely különféle filozófiai és vallási elemeket (például gnosztikus, neoplatonikus és más monoteista tanokat) ötvöz. A drúzok száma nagyjából egymillió főre tehető, főként Szíriában, Libanonban és Izraelben élnek. Jellemzőjük a politikai lojalitás ahhoz az államhoz, amelynek polgárai – ez különösen hangsúlyos Izrael esetében, ahol mintegy 150 ezer drúz él, többségük az ország északi részén, főleg Galileában és a Golán-fennsíkon. 

Madzsdal Samsz tragédiája

2024. július 24-e. A futballedzés 6 órakor kezdődött a Golán-fennsíkon fekvő drúz faluban, Madzs­dal Samszban. 6:18-kor egy iráni gyártmányú Falaq rakéta becsapódott a futballpályára. Tizenkettő 10–16 év közötti gyermekkel végzett, valamint megsebesített több mint negyven személyt.

Az áldozatok, akiknek képét a drúz csapat is hordja emlékmezein: Alma Ajman Fakher Eldin (11 éves), Milar Muadad Alsa’ar (10 éves), Vineesz Adham Alszafadi (11 éves), Iszeel Nasa’at Ajub (12 éves), Jazan Najeif Abu Szale (12 éves), Johnny Wadeea Ibrahim (13 éves), Ameer Rabeea Abu Szale (16 éves), Nadzsi Taher Alhalabi (11 éves), Fadzser Laith Abu Szaleh (16 éves), Hazem Akram Abu Szaleh (15 éves éves), Nathem Fakher Szaeb (16 éves éves) és Dzsuevara Ibrahim (11 éves).

Az izraeli és nemzetközi hírszerzési források által széles körben a Hezbollahnak tulajdonított támadás egy katonai jelenlét nélküli polgári területet vett célba. Az áldozatok közül öt gyermek Izrael volt magyarországi nagykövet-helyettesének, Fares Saeb drúz származású diplomatának volt a családtagja. Saeb két évet töltött Magyarországon nagykövet-helyettesként, illetve első beosztottként 2017 és 2019 között. 

Lapunk megkeresésére a falu alpolgármestere, Ehab Willy elmagyarázta, miért is nehéz a játékosoknak megosztani a borzalmas nappal kapcsolatos történeteiket. „A játékosok számára több ez, mint puszta emlék – ez egy olyan seb, melyet minden egyes nap magukkal hordoznak, a pályán és azon kívül egyaránt. Rendkívül nehéz arról a napról beszélniük, nem azért, mert ne akarnák megosztani a történeteiket, hanem mert az azokhoz kapcsolódó érzelmeik még mindig nagyon nyersek” – jelentette ki, emlékeztetve, hogy a Magyarországra látogató tinik közül sokan veszítettek el barátokat, szomszédokat és bizonyos esetekben hozzátartozókat is azon a napon. „Számukra a futball vált azon kevés helyek egyikévé, ahol kiengedhetnek és együtt lehetnek. A pálya a normalitás törékeny érzetét nyújtja nekik – módot arra, hogy fájdalmukat egységbe, erőbe és rezilienciába csatornázzák” – mutatott rá. Ebben igyekeznek segítségükre lenni.

„A csapat a legjobb tudása szerint boldogul, egymásra támaszkodva és támogatva egymást nemcsak szavakkal, de csendben is. Lépésről lépésre tanulják meg, hogyan fordítsák át a gyászukat elszántságba, de a gyógyulásig hosszú út vezet, és minden meccsen érezhető még a veszteség és az emlékek súlya”

– teszi hozzá.

A delegáció tagjaként egy, a tavalyi rakétatámadásban elhunyt gyermek apja is a csapattal tartott Magyarországra. Fadzsr Abu Szalh már fiatal játékosként határozott szellemről tett tanúbizonyságot. Minden árnyalatában szerette az életét, a barátság örömével, az állatok szépségével, a tanulás kihívásaival és a sport izgalmával. Nagyokat álmodott és világos tervei voltak: hogy egy nap majd a Technion folyosóit járja és mérnökként építi tovább a jövőt. Mindezt azonban július 24-én romba döntötte a focipályát ért tragédia.

A tízéves kis Milar odavolt a Marvel-szereplőkért, és naponta „Szeretlek” üzeneteket írt édesanyjának. Arról álmodozott, hogy egy nagy profi futballjátékos lesz. Mikor tanára fehér pólót adott neki, hogy dekorálja ki a 2022-es Világkupa előtt, Lionel Messi nevét és számát írta rá, egy szívecske kíséretében. Nagyanyja házában a pólót viselve szurkolt ugrálva az argentin csapatnak. Milar életének azonban a háború közepette hirtelen vége szakadt azon a július 27-ei szombat estén, mikor anyja kérlelése ellenére elment az ominózus futballedzésre, de családja már nem látta viszont.

Olyanok is voltak, akik utolsó pillanatban menekültek meg a biztos haláltól, számol be a Tablet Magazine. Két kisfiú a rakétatámadás előtt néhány perccel elhagyta a pályát, hogy egyenek valamit. Ehab Abu Dzsabar hároméves fiával, Omrival játszott a pályán, és még sokáig ott maradtak volna, de az isteni gondviselésnek köszönhetően 17:50-kor elmentek, mert Omri éhes lett. Egy kilencéves fiú szintén itt akart játszani a támadás pillanatában, de megfájdult a füle, ezért apja inkább orvoshoz vitte. Egy harmadik fiút sürgetett az apja, hogy menjen ki játszani, de az feltétlen otthon akart maradni. A fiú nyert, így életben maradt.