Érdekes, hogy az internet milyen segítség tud lenni a múltfeltárásban: 20-30 éve még keveset tudtunk arról, hogy mi történt a szeretteinkkel 1944–45-ben, leszámítva azt az egy-két mondatot, amit a túlélő nagyapámtól hallottunk. Nálunk is – mint a legtöbb családban – leginkább a hallgatás volt jellemző. Most viszont beírok egy keresőszót az interneten, és többet megtudok, mint az elődeim 70 év alatt” – mondja a negyvenes éveiben járó Péter, aki negyedik generációs leszármazottként tárta fel dédszülei és nagyszülei történetét. Levéltárak, múzeumok digitális anyagait nézte át, archívumokat böngészett, szakértőkkel levelezett, s laikusként mintegy két év alatt térképezte fel, hogy mi történhetett felmenőivel a holokauszt idején.
A Pick családból egyedül Péter nagyapja, Ottó maradt életben. (A Pick név nagyon gyakori volt akkoriban.) Ottó 19 évesen élte túl a vészkorszakot, amiről csak annyit árult el utódainak, hogy sikerült megszöknie a bori halálmenetből, szülei Auschwitzban, két évvel idősebb bátyja pedig Buchenwaldban halt meg.
Arról Péternek nincs információja, hogy az 1985-ben elhunyt nagypapa vajon találkozott-e a bori munkaszolgálatban Radnóti Miklóssal, illetve abból a halálmenetből szökött-e meg, amelyben a költőt is elindították Magyarország, pontosabban Németország felé.
2024.04.12. (XXVIII/15)
