Egy helyi gyülekezeti épület nagytermében kialakított szállás a menekülteknek.(Fotók: HISZ)
Meglepően néptelen a tiszabecsi magyar–ukrán határátkelőhely szombat délelőtt, önkénteseket se nagyon látni, igaz, javában tart az ortodox húsvét. Épp Kárpátaljára tartunk, humanitárius segélyszállítmányokat viszünk.
Az ukrán határőrök normálisak, már-már kedvesek is, noha jó félórányi pluszmunkát okozunk nekik. Nem forgatnak fel mindent, csupán rutinellenőrzést tartanak a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálatának hat furgonja körül. Kétmillió forint összértékű adománnyal igyekszünk kifelé, többek között ungvári, munkácsi és beregszászi gyülekezeteket látogatunk meg, akik szétosztják a segélyeket a menekültek között, illetve továbbítják azokat a háborús övezetekben élőkhöz. Ezúttal tartós élelmiszereket, tisztítószereket, ruhaneműt, mosógépet, mikrosütőket, aggregátorokat, gázpalackokat viszünk – ez utóbbiak különösen jól jönnek a háború sújtotta területeken, ahol nincs áram, fűtés, sem víz, internet.
„Megkerestük azokat a segítőket, akikben megbízunk: elsősorban keresztényeket, akiknek a segítségével eljutnak az adományaink olyan helyekre is, mint Lemberg, Bucsa vagy Kijev. Ukrajnában ugyanis kicsiny, százfős gyülekezetek hálózata működik, akiknek most egymással, illetve a külföldi testvérgyülekezetekkel is nagyon fölerősödtek a kapcsolataik, tekintettel az immár két hónapja tartó háborúra” – magyarázza a HISZ vezetője, Kovács Sándor, miközben rákanyarodunk az ukrajnai országútra. A határ mindkét oldalán önkormányzatok, civil és egyházi szervezetek segítik a háborús menekülteket, de egyúttal – ahogy ez már csak lenni szokott – beindult az adománybiznisz is, így különösen felértékelődtek errefelé a megbízható partnerek.
2022.04.29. (XXVI/17)
