A vakcinaellenesség gondolata és mozgalma mindeddig rezisztensnek bizonyult a tényekkel szemben, ami rendkívül megnehezíti a társadalom minden rétegét érintő vita érdemi kezelését. A kialakult véleményháborút a szemben álló felek részéről gyakran megjelenő heves érzelmek, a politikai és világnézeti kérdések beszivárgása is bonyolítja.
A vakcináció megjelenését szorosan követte a vakcinaellenesség kialakulása, mely kezdetben nem csak a laikusokra volt jellemző. Az első oltás Edward Jenner angol sebész nevéhez fűződik, aki megfigyelte, hogy az enyhébb lefolyású tehénhimlő fertőzésen átesett tehenészlányok védettséget élveztek a fekete himlővel szemben. A megfigyelések igazolása érdekében Jenner egy nyolcéves fiút egy tehénhimlő okozta bőrelváltozásból származó gennyel fertőzött meg, aki ennek hatására védetté vált a feketehimlővel szemben. Jenner a kísérlet eredményét szerette volna publikálni, de kérvényét a szakmai kollégium elutasította, a bevett gyakorlatoktól eltérő módszerét helytelenítette. A kezdeti ellenállás azonban az eredmények láttán feloldódott, és 1853-ban Nagy-Britanniában kötelezővé tették a védőoltást. A társadalom nem fogadta kitörő örömmel az állati eredetű kórokozót tartalmazó váladékkal való oltakozás ötletét. A tömeges oltási kampányok számos helyen zavargásokhoz vezettek. A vakcinációt és az abban segédkezőket gúnyrajzokon ábrázolták, a támogatók személyének hitelességét álhírek terjesztésével ásták alá, és a vakcinát, mint a gyermekeket fenyegető halálos veszélyt mutatták be.
Nincs új a nap alatt, a jelenkori oltásellenes mozgalom is hasonló taktikákkal operál.
2021.03.19. (XXV/11)
