hetilap

Mit gondol, lehet-e meséknek nevezni a Meseország mindenkié kötetben megjelent történeteket? 

– Klasszikus mesének semmiképpen sem – ennek a műfaji követelményeit az ebben a könyvben szereplő történetek jelentős része nem teljesíti. Minden, a gyerekeket jól ismerő nevelő tisztában van azzal, hogy a gyermekeknek feltűnően világos iránymutatásra van szükségük óvodás- és kisiskoláskorban. A jót jónak kell nevezni, a rosszat rossznak, a nappalt nappalnak, az éjszakát éjszakának, és őszintén kell beszélni a születésről, a halálról, illetve arról is, hogy vannak az életben segítő és ártó emberek. A klasszikus, jó mese pontosan ezt teszi, és ezzel egy iránytűt ad a gyerekek kezébe. 

A Meseország mindenkié című könyv legtöbb története nem ilyen. Ezek ugyanis egy pályázatra íródtak, amelynek eleve az volt a célja, hogy a szerzők saját szempontjaik alapján írjanak át klasszikus történeteket. Ez nagyon veszélyes pálya, hiszen itt minimum évszázadok tudásáról, élettapasztalatáról, sallangmentessé csiszolt történeteiről van szó, amelyek az elmúlt korokban segítettek lefektetni azokat az alapokat, amelyekre a személyiség megerősödéséhez az embernek és az embergyermeknek szüksége van. Ezeket az alapokat a jó műmesék sem írják át, csak talán másként tálalják. 

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek