És még egy emlék: egy francia fotós, Jean-Pierre Pedrazzini halála és az utolsó képe, amely a Paris Match hetilapban jelent meg. Akkor, 1957 márciusában nevezték át Párizsban „Kossuth tér”-re azt a teret, ahol a kommunista párt székháza állt.
Nem tudom, hogy hogyan reagáltak máshol Európában és a világon az emberek. De egy dolog biztos: Franciaországban nagy izgalommal követték az eseményeket, s nagy lett utána a felháborodás, s nemcsak az én családi körömben, hanem országszerte is. Kivéve a francia kommunista párt tagjai többségét. Nagy szégyen, ha visszagondolok erre (az olasz kommunisták okosabban reagáltak, határozottan elítélték a szovjet inváziót). De ennél még nagyobb szégyen az akkori kormányunk passzivitása. És ezt nemcsak a francia kormányról, hanem az ún. „szabad világ” összes kormányáról is elmondhatjuk.
Először fordult elő, hogy egy nép ilyen erővel lázadt fel a kommunista rendszer ellen. Igaz, hogy már voltak felkelések három évvel korábban Csehszlovákiában (Ostrawa, Pilsen) meg Berlinben. Meg 1956 tavaszán Poznańban is, amely következtében Gomułka jutott hatalomra – pont október 23-án.
2012. 10. 26. (XVI/43)
