Rachel Yehuda, izraeli születésű pszichológiaprofesszor holokauszttúlélők leszármazottait vizsgálva állapította meg, hogy a szülők által átélt borzalmak, majd az azt követő poszttraumás stressz szindróma (PTSD) akár több generáción átívelve kimutatható a leszármazottak életében. Ezt nevezik transzgenerációs traumának, amelynek lényege, hogy jóllehet az utódok nem voltak közvetlen áldozatai a traumának, mégis traumatizáltságra utaló tüneteket mutatnak, például depressziót, szorongást, öngyilkosságra való hajlamot, pszichoszomatikus megbetegedéseket.
A felismerés további vizsgálatokat indított, így ma már tágabban, transzgenerációs hatásokról beszélnek a szakemberek, vagyis nem feltétlenül traumákat, hanem nemzedékenként ismétlődő mintázatokat, öröklődő hajlamokat vizsgálnak. Ennek értelmében az egyéni sorsot nem csupán a közvetlen családi háttér határozza meg, hanem az három-négy, vagy akár több generáció életével, sorsával is szoros összefüggésbe hozható.
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
Az utolsó ellenség: A holtak szellemei és az élők tisztelete
Mit mond a halálról, a gyászról, a túlvilági életről a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás? »
Seres László: 9/11 és a „végtelen háború” mítosza
Véleménycikk »
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
2019.09.14.(XXIII/37)
