1998. 09. 26. (II/39)
Kötelező kamarai tagság

Kötelező kamarai tagság

1998. 09. 26.
Torgyán József a Kisgazdapárt választási programjához híven felvetette, hogy el kell törölni a gazdasági kamarák kötelező tagságát, lévén a jelenlegi rendszer antidemokratikus, ami nem szolgálja a vállalkozások érdekeit. Valószínűleg sok vállalkozó "szívéből beszélt" a földművelésügyi miniszter, amikor javaslatával előállt, bár megfigyelők szerint célja elsősorban az volt, hogy tárcájához visszakerüljön a falugazdász hálózat, amelyet 1995 óta az agrárkamarák működtetnek. A Fidesz gazdaságpolitikusai óvatosabban fogadták a felvetést. Chikán Attila gazdasági miniszter egyetért azzal, hogy a kamarák szerepét felül kell vizsgálni, de ezt nem a kötelező tagság megszüntetésének irányában kellene tenni, hanem további állami feladatok átadása útján, hogy a kamarák elláthassák a Kamarai törvényben létrehozott köztestületi szerepkörüket. Az 1994-ben elfogadott Kamarai törvény a kontinentális európai, kötelező tagságon alapuló modell mellett döntött, arra hivatkozva, hogy 1947-ig ez a szabályozás érvényesült Magyarországon is. Az ilyen jelleg? köztestületi kamarákra át lehet ruházni az állami feladatok egy részét, így például egy-egy szektor teljes kör? nyilvántartását, morális üzleti normák megalkotását és betartatását, adatszolgáltatást a kormányzat számára stb. A vállalkozások azonban ezekből mindeddig nem sokat láttak, hisz az efféle állami feladatok átadása csak az idén indult meg. Számukra egyedül az újabb adó, a köztartozásként behajtható kamarai tagdíj jelzi, hogy eggyel több hatalmi szerv jött létre a fejük felett. Pedig sok lehetőség rejlik a kamarákban elsősorban a kis- és középvállalkozások számára. Ők azok, akik külön apparátus híján önmagukban tájékozatlanok az egyes szabályozásokról, támogatási lehetőségekről, az EU-csatlakozás nyomán előálló európai előírásokról, számukra ilyen jelleg? segítségként csak a kamarák állnak rendelkezésre. Sőt, mivel a kamarák sajátos vállalkozói önkormányzatok, ahol minden tag azonos szavazati joggal rendelkezik, a kisvállalkozások azok, akik az érdekeiket jól tudják érvényesíteni a magas tagdíjat fizető nagyvállalatokkal szemben. A nagyvállalatok érdekképviseleti szerveként működő Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége a minap kijelentette, egyetért a kötelező tagság eltörlésével, míg a Kis- és Középvállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége néven érdekképviseletekből létrejött szervezet sietett leszögezni: álláspontja szerint erősíteni kell a gazdasági kamarák szerepét.
Csökkenő forintleértékelés

Csökkenő forintleértékelés

1998. 09. 05.
A forint havi leértékelési ütemének (0,1 százalékkal) 0,7 százalékra történő mérséklésével a Nemzeti Bank a gazda-sági élet elemzőit és résztvevő-it egyaránt meglepte, hiszen a világméretűvé terebélyesedő pénzügyi válság az érintett országokban ellentétes reakcióra késztette a monetáris politika irányítóit. Leértékelték nemzeti valutáikat, hogy a kiáramló külföldi tőke átváltási igényeit szűkös valuta tartalékaikból fedezni tudják. "A forint leértékelése nem hat kedvezőtlenül az exportra és a folyó fizetési mérlegre, ugyanakkor megalapozta az infláció további mérséklődését" – nyilatkozta a döntésről Surányi György, a jegybank elnöke. A kormány és a Nemzeti Bank szerint a lépés megnyugtató jelzés a tőkepiacoknak: Magyarország nem tart attól, hogy Oroszország fizetésképtelenné válásával visszaesne az ország teljesítőképessége, felborulna fizetési mérlege, vagy elindulna a 18 milliárd dollárra duzzadt külföldi működőtőke-beruházások kiáramlása. A pénzpiaci befektetésként érkezett külföldi pénzek kivonását pedig a jegybank minden további nélkül fedezni tudja a maga tartalékaiból. A bejelentéssel egy időben a kormány közzétette a jövő évi költségvetés irányelveit is. Ebből kiderül, hogy a tervek szerint a költségvetés hiánya mérsékelt maradna, miközben az infláció mértéke éves átlagban 11 százalékra csökkenne. A leértékelési ütem csökkentését az első meglepetés után általában kedvezően fogadták az elemzők, de többen fenntartásaiknak is hangot adtak, mondván: nem tudhatjuk milyen mély világgazdasági válsággal állunk szemben, és ha a pesszimista jóslatok teljesülnek, a leértékelési ütem csökkentése még öngóllá is válhat. A tőzsdei árak világszerte bekövetkezett zuhanása sokaknak az 1929-es nagy gazdasági válságot juttatta eszébe. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a kétségtelenül létező hasonlóságok (hatalmas mennyiségben elbukott hitelek, a nyersanyagárak összeomlása) ellenére az országok gazdasági szerkezete ma olyan, hogy egy továbbgyűrűző válság sokkal kevesebb kárt tud okozni. Az USA és Európa – mint a világ Kelet-Ázsián kívüli legfontosabb gazdasági térségei – pedig jó állapotban vannak. Az elemzések egymásnak ellentmondó következtetései azt mindenesetre nyilvánvalóvá teszik, hogy jelenleg senki sem tudja, mit hoz a jövő. A világ fejlődő térségeibe számolatlanul kiáramlott pénzek most ellentétes irányba, az USA-ba és Európa stabil országaiba áramlanak vissza, ami ezekben az országokban más jelleg? problémákat vethet fel.
Aktuális hetilap
Kövessen minket!
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected]. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!